Harmadik rész: ILLIK TUDNOM, MERT MAGYAR VAGYOK édességek

„Az idő múlhat, a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel.” (Fekete István)

ILLIK TUDNOM, MERT MAGYAR VAGYOK

MÁTYÁS SZABOLCS után

Tokaji aszú            Egri bikavér                Szódavíz (szikvíz)Fröccs                    Pálinka                         Unicum

Ásvány-, gyógy- és hévizein                 Rákóczi János            

Kugler Henrik      Gerbaud Emil       Dobos C. József         

Gundel Károly      Túró Rudi             Pemetefű cukorka      

Rigójancsi              Indiáner                Szaloncukor    Méz

Debreceni mézes  Tordai pogácsa          Grillázstorta

Halászlé (bajai, tiszai) Gulyás(leves)     Palócleves

Zacskós levespor     Hajdúsági torma    Szilvalekvár

Makói hagyma        Kibédi hagyma        Őrölt fűszerpaprika

Kajszibarack         Zentai sárgadinnye    Hevesi (Csányi) dinnye

Szabolcsi alma      Bogyiszlói paprika       Vecsési káposzta     

Szőlőfajtáink         Nagydobosi sütőtök    Milotai dió

Homoki szarvasgomba     Tarhonya        Kalács

Csigatészta            Lebbencstészta     Orosházi libamáj

Gyulai kolbász      Csabai kolbász     Pick téliszalámi

Herz téliszalámi    Slambuc7

Rákóczi János

A közhiedelemmel ellentétben nincs semmi köze a Rákóczi túrósnak a „nagyságos fejedelemhez”, mivel a patinás hangzású név mögött a felsőleperdi születésű Rákóczi János (1897-1966) mesterszakács rejtőzik, aki megalkotta a múlt század elején e csodát. Rákóczi a kor szokásának megfelelően mesterútra indult, és Franciaországban tökéletesitette tudását, majd itthon több nagyhírű szálloda szakácsa lett (lillafüredi Palota Szálló, Gellért Szálló stb.). A híres szakács nevét külföldön is jól ismerik szakmai körökben, hisz számos nemzetközi megmérettetésről aranyéremmel tért haza, akinek a nevét viselő cukros tojáshabos, túrós süteményt a nagyvilág a Brüsszeli Világkiállításon (1958) ismerhette meg. Szakácskönyve a Konyhaművészet (1964), amely szinte minden magyar háziasszonynak megtalálható a könyvespolcán.

Kugler Henrik

Kugler Henrik A soproni születésü Kugler Henrik (1830-1904) hazánk egyik leghíresebb cukrásza, aki 1852-ben édesapjától vette át József téri cukrászdát, majd hamarosan a mai Vörösmarty térre költözött. Nevét nem kevesebbért áldja ma az

utókor, mint a minyon-ért, melyet korábban Kugler-nek neveztek (József Attila:

Kedves Jocó /részlet/: „De szeretnék gazdag lenni, / Egyszer libasültet enni, / Jó ruhában járni, kelni, / S öt forintért Kuglert venni.”). A ma is használatos minyon (néha: mignon) nevet később kapta, amikor már kis papír- kosárkákba tettek minden egyes süteményt (maga a minyon szó is ezt jelenti; a selyempapírba csomagolt aprósüteményt, fajtától függetlenül). Számos változatban kapható íz (puncs, diós, csokoládés stb.) és forma tekintetében egyaránt (kocka, henger stb.). A sütemény „születését” 1858 és 1884 közötti időre teszik, melynek receptjén Gerbaud Emil még változtatott valamelyest.

Rigójancsi

Rigó Jancsi és felesége

Kettejük románcáról a kor bulvársajtója részletesen beszámolt, melynek csúcspontja az 1896. évi esküvőjük volt. A szerelmes pár amikor Budapesten járt, akkor Jancsi kedveskedni akart mátkájának, akinek egy újfajta süteményt készíttetett egyik cukrász ismerősével. A cukrász barát pedig Jancsi kedvében akart járni, ezért az újszerű, csokoládés, piskótás és tejszínhabos süteményt Rigójancsinak nevezte el, ami a múlt század elején indult el hódító útjára.

A név a híres cigányprímást, Rigó Jancsit (1859-1899) jelöli, akinek tiszteletére nevezték el a süteményt. A legenda és a korabeli újságok tudósításai szerint, amikor Párizsban lépett fel a pákozdi születésű Rigó Jancsi, akkor annyira megigézte az épp ottlévő belga herceg feleségét (Chimay Caramon hercegnőt, aki egy amerikai milliomos lánya volt), hogy férjét otthagyta, és elszökött Rigó Jancsival; Jancsi szintén elhagyta feleségét a gyönyörű nőért.

Indiáner
Jó kétszáz esztendővel ezelőtt, Bécs egyik színházának a magyar Pálffy

Ferdinánd lett a vezetője, aki mindenképp vissza akarta csábítani a nézőket, mivel igencsak megfogyatkoztak. Pálffy nem riadt vissza a meghökkentő újításoktól sem a nézőszám növelésének érdekében, így Amerikából még egy indiánt is szerződtetett társulatához. Sőt, miután megkóstolta a magyar cukrászszakácsa

által készített újfajta piskóta alapú, tejszínnel töltött és

csokoládémázzal bevont csodáját (amelyet ő az indiánnak készített születésnapja alkalmából), elhatározta, hogy ezentúl az indián minden egyes fellépésekor a nézőknek ezzel az újfajta süteménnyel kedveskedik. A sütemény fogadtatása leírhatatlan volt a bécsiek körében, akik ezután „kénytelenek” voltak Pálffy

színházába járni, ha Indiánért akartak enni.

Szaloncukor  

Igazi magyar sajátosság, melyhez hasonló csemege sehol máshol nem létezik. A hajdani szaloncukrok alapanyaga a fondantcukor volt, mely német

közvetítéssel jutott el a Kárpát-medencébe. Az első szaloncukor már a 19. század első felében elkészült hazánkban, melyet először selyempapírba, majd

sztaniolba csomagoltak; ezt követően pedig a házak szalonjaiban (már ahol volt) lévő karácsonyfákra került. A név is innen származik, mivel régen a szalonokban lehetett „találkozni” a szaloncukorral. Népszerűsége olyannyira

megnőtt, hogy a 19. század vége felé már megtörtént a gyártás gépesítése is, azonban nagyon sok helyen még a múlt század első felében is kézzel csomagolták a szaloncukrot. Akik pedig nem engedhették meg maguknak e csemege megvásárlását, azok otthon, kézzel készítették el. Nyelvészeti érdekességként megemlíthető, hogy Jókai még eme édességet, mely a német szalonczukkedli-ként nevezteSalonzuckerl szóra vezethető vissza.

Dobos C. József

Dobos C. József szakácskönyve (1883. évi kiadás) Dobos C. József (1847-1924) ősei több nemzedéken keresztül mind

szakácsok voltak (dédnagyapja II. Rákóczi Ferenc szerencsi várában volt szakács), így neki sem volt más választása, szakács lett. Dobos C. József volt az, aki 1884-re megalkotta a Dobos torta receptjét, ami hamarosan a Kárpát-medencén kívül is igen nagy népszerűségre tett szert, melyek speciális fadobozokban utaztak évtizedeken keresztül Európa előkelő családjaihoz. A torta alapja egy olyan piskótalap (olvasztott vaj van benne), mely csokoládés vajkrémmel van megtöltve, tetején pedig barnás karamell található, ami az egyik varázsát adja a süteménynek. ízén kívül az „időtállósága” is kedveké tette az egyedülálló édességet, mivel a benne lévő krém nem savanyodott meg olyan könnyen, mint más tortákban. A torta receptjének titkát senkinek sem sikerült megfejteni, így Dobos 1906-ban - nyugdíjba vonulásának évében - a Budapesti Cukrász és Mézeskalácsos Ipatestületnek átadta az addig féltve őrzött titkot,

hogy az végre közkinccsé váljon.

Túró Rudi

A Túró Rudi „keresztapja” a Budapesti Tejipari Vállalat egyik művezetője, Mandeville Rudolf volt, aki egy szovjetunióbeli tanulmányúiról hazatérve, javasolta az illetékeseknek, hogy kezdjék el gyártani a ma is ismert Túró Rudit, melynek egy hasonló változata „cbipoK” (orosz: cukrozott,

fűszerezett túró) néven a Szovjetunióban már létezett, azonban ott „Eszkimó” névre hallgatott. (Jelenleg is gyártják a volt Szovjetunió több utódállamában is a miénkhez hasonló Túró Rudit.) Az elképzelést tett követte, és a múlt század

hatvanas éveinek elején a Budapesti Tejipari Vállalatnál elkezdődött az édesség gyártása, ahonnan később a mátészalkai tejüzembe helyezték át a termelést. A rudit gyártó üzemek magánosítását követően két külföldi cég vált jogosulttá a

név használatára, akik már Lengyelországba és Romániába is exportálnak.

Gundel Károly
Gundel Károly és neje

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a palacsinták királya a Gundel palacsinta, melynek megalkotója és névadója Gundel Károly (1883-1956) volt. Palacsintájának titka az egyedi recept, a különleges töltelék (diós, citromhéjas, rumos, mazsolás) és a selymes tejszínes csokoládés öntet, melyet flambírozás nélkül tálalnak fel. A kissé átpirított Gundel palacsinta immár több mint száz esztendeje változatlan recept szerint készül, mely nélkül jóformán elképzelhetetlen egy magára valamit is adó magyar étterem. Gundel Károly édesapja, Johann (János) Gundel néven érkezett hazánkba, aki megalapozta a család hírnevét, melyet fia tett világhírűvé, aki 1910-ben vette át apja éttermét. A család vezetéknevét viselő étterem hamarosan a legelegánsabb fővárosiéttermek sorába lépett, ahol rendszeresen fordultak/fordulnak meg külföldi államfők és uralkodók is (pl. Victor Emmanuel)

Pemetefű cukorka
Legelől Réthy Káro

Réthy Béla (1862-1935) 
gyógyszerész nevéhez köthető a cukorka

megalkotása, aki 1892-ben kezdte el gyártani a gyógyhatású, korong alakú

édességet. A gyógyszerész próbálkozását hamarosan siker koronázta, és már az

1896-os Millenniumi Kiállításon oklevelet vehetett át találmányáért. Sikerének híre rövid idő alatt eljutott az Osztrák-Magyar Monarchia távolabbi részeibe is,

ahol szintén közkedvelt lett. Állítólag a betegeskedő Réthyt Abbáziában egy férfi pemetefű cukorkával kínálta, amikor az meghallotta, hogy milyen csúnyán köhög (HÍR, 2001). Réthy Béla halála után gyermekei folytatták tovább a gyógycukorka gyártását, majd 1949-ben ez a gyár is az állam tulajdonába került.

Néhány éves kihagyás után ismét gyártják a különleges cukorkát, melynek

gyógyhatása kétségtelen, mivel több gyógynövényt is tartalmaz.

 (¯`v´¯) .•*¨`*•✿✿•*¨`*•. (¯`v´¯)

 A tatárjárás se tartárjárás volt. 

Hazudozni, félrevezetni, finnugort csinálni a magyarból, micsoda aljasság!

Magyar - járás a Mongoloknak?

Nagyjából egy évvel ezelőtt a barátnőm egyik összejövetelén beszélgettem egy középkorú jól szituált férfival, aki hosszú éveket töltött Közép-Ázsiában, többek között Mongóliában. Egy rövid mondattal elintézte a mongol beszámolóját, amely így hangzott: „A mongol iskolákban a gyerekeknek azt tanítják,

 hogy az Aranyhorda a Magyaroktól kapott ki.”
Amit mondott szöget ütött a fejembe! Éreztem, hogy valami nincs rendjén.

 Nem értettem az egészet!
Egy éven keresztül nem hagyott nyugodni ez az egyetlen egy mondat. 

Utána jártam: A Mongolok igenis jól tanítják!
Egyet azért biztosra vettem: 1241 április11-én nem vertük meg a mongol hadakat 

Muhinál, ám nem is mértek ránk megsemmisítő csapást, mint ahogy azt tanultuk.
Az iskolában valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a tatárjárást,

 ha nem is pontosan így tanultuk, de ez volt a sugallata:
Dzsingisz Kán 1241-ben Muhinál megsemmisítette a magyar haderőt, majd pusztított 

és kiirtotta a magyar lakosságot, majd a betelepülő szlávok, germánok,

 románok megtanultak latinul, hogy pár száz évvel később magyarul beszélhessenek.
Kivonulásuk a tanultak szerint: Majd egy félév múlva meghalt Dzsingisz Kán apja, 

Batu kán, így az országból viharos gyorsasággal kivonultak!
Kivonulásuknak valós okai a következők:
1. Igen sok harcosuk odaveszett a Magyarországi hadjárataikban.
2. Nem tudták megsemmisíteni a magyar haderőt, erre bizonyíték az is, 

 hogy IV. Béla röviddel a tatárjárás után, már több külföldi hadjárat

 élén visszafoglalta a tőle korábban kizsarolt nyugati megyéket.
3. Közel 160 magyar várat nem sikerült bevenniük (Fehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Újhely, Zala, Léka, Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek, stb.)
4. A magyarországi háborús állapotokban a mongol hadsereg élelmezése is nehézséget okozott.
Most jön a lényeg, ha időben előrecsúszunk 44 évet, akkor valóban Mongóliában tanítanak helyesen, mert Magyarországon elfelejtették tanítani azt a röpke tényt, hogy:
1. Nogaj kán 1285-ben, az addigi legerősebb seregével, az Aranyhordával indult a Magyarok ellen (a 2. tatárjárás) Pestnél IV. László csatlakozott Kunokkal hülyére verte,

 majd a keleti Kárpátok szorosain át kiűzte őket. 

Torockónál a Székelyek segítségével győzött, és az utolsó túlélő 

Mongolt is kiűzték az országból, de még Vizsolynál Baksa György, 

majd Borsa Lóránd is fölpofozta őket.
Ezt a Mongolok valószínűleg „Magyar járásnak” hívják.
Köszönöm a figyelmüket!
Ja! Volt egy másik mondata, 

„Ha egy mongolt megkérdezel, hogy miért van akkora országuk a népességükhöz képest, 

akkor a válasz a következő: visszavárjuk a Magyarokat!”Köszönjük a meghívást, 

udvarias, de maradunk.
Marjai László, Budapest 2011-07-27