"Szerencse? Ki tudja ?

 "Szerencse? Balszerencse?"

Volt egyszer egy parasztember. Igen szerényen élt, sokat dolgozott, mégis csak egyetlen lóval és egyetlen fia segítségével szántott-vetett kicsinyke földjén.

Történt egyszer, hogy a lova kiszökött a karámból, és nem találták. A szomszédok nagyon sajnálkoztak, "Micsoda balszerencse!" - mondták. Az öreg csak ennyit mondott: "Balszerencse? Ki tudja?" Nem sokkal azután a ló hazatért, és magával hozott egy fiatal vadlovat is. A szomszédok felkiáltottak: "Micsoda szerencse!" De a bölcs öreg csak ennyit mondott: "Szerencse? Ki tudja?" A fia elkezdett foglalkozni a fiatal csikóval, megpróbálta megülni. A ló megvadult, és levetette hátáról a fiút, akinek lába tört. A szomszédok megint csak sajnálkoztak: "Micsoda balszerencse!" Az öreg így válaszolt: "Balszerencse? Ki tudja?" A fiú a következő héten még mindig ágyhoz volt kötve, mikor katonák érkeztek a faluba, és összefogdosták a katonaérett fiatalokat. A törött lábú fiúval nem tudtak mit kezdeni, otthon hagyták. A szomszédok ismét csak irigykedtek: "Micsoda szerencse!" De az öreg csak ismét a maga bölcsességével felelt: "Szerencse? Ki tudja?"

Létezik egy mondás,mely szerint Isten annyi terhet ró ránk,amennyit elbirunk.
Ha ez igaz, Isten úgy gondolta,hogy nagyon-nagyon erős vagy,
Mert az elmúlt időszak biztos nem volt könnyű számodra.
Bárcsak tudnám enyhíteni bánatod valahogy,de amit valóban tenni tudok,
Hogy melletted vagyok és imádkozom érted.
Isten gyermeke vagy.
Ő szeret téged és soha nem fog cserbenhagyni....
Ne veszítsd el hited, és tudd,hogy mindig lesz,aki melletted áll és szeret.