Hogyan is szól a történet, és mit is talált pontosan Móricz?
Dél-Amerikába emigrált honfitársunk 1964-től Ecuadorban végez kutatásokat egy német cég megbízásából. Régi térképek, iratok alapján az egykori Inka Birodalom területén elhagyatott aranybányákat keres.
A célja az, hogy újra megnyitja a bányákat, modernebb technológiával, hatékonyabb módon kinyerve a maradék nemesfémet. A perui határszélen fekvő Morona-Santiago tartományban megbarátkozik a shuar törzs tagjaival, akik a fejvadász jivaró népcsoport tagjai.
Bizalmas kapcsolatuk olyan erőssé válik, hogy beavatják őt titkukba, miszerint a törzs feladata egy ősi tudás megőrzése, melyet egy fejlett civilizáció helyezett el egy barlangrendszer mélyén egy katasztrófa elől. Céljuk ezzel az volt, hogy az újrakezdő emberiség e tudásra alapozva egy fejlettebb szintről kezdje az új életét.
A Tayos-barlangrendszer egyik rejtett szakaszában a shuarok mesterséges termeket mutattak Móricznak. Az ősi tudás itt aranyozott fémlemezekre volt írva, ezek mellett szobrokat, használati tárgyakat és gépeket is rejt a föld gyomra.
A központi termet nevezte el Móricz János Fémkönyvtárnak.
A felfedezést bejelenti, a területre védelmet kér, de a Fémkönyvtár pontos helyét nem árulja el.
Aztán jön a végső elhallgattatás, és az ügy, a konkrét felfedezés eltusolása… De előbb jöjjenek a képek, melyek eredeti fotók, és amik a források szerint magában a Táltos-barlang belsejében készültek!
Úgy gondoljuk, hogy önmagukért beszélnek, és egyértelművé válik, hogy ezt bizonyos körök nem engedhették napvilágra kerülni.
Móricz a Fémkönyvtár felfedezésével hatalmas lavinát indított el a világban, mégis elcsendesedtek a dolgok, mivel egyes csoportok, a mainstream régészet képviselői hamar rájöttek, hogy ez a felfedezés mindent boríthat.
Konkrétan arról van szó, hogy az emberiség sötét múltjába ad betekintést.
Egy olyan betekintést, mely további csontvázakat boríthatott volna ki a történelem szekrényéből, amikkel kapcsolatban rengeteget hazudtak nekünk.
Nekünk, magyaroknak, és az emberiségnek egyaránt.
Állítólag ugyanis a több ezer éves barlangban talált aranylemezeken székely rovásírásokra bukkantak, ami mindent megkérdőjelezett volna a magyarság eredetével kapcsolatban.
A barlangot őrző indián törzsek pedig magyar szókincsekkel rendelkeztek. A két nyelvben olyan szógyök megegyezéseket fedezett fel, amely nem lehet a véletlen műve…
A barlang eredeti helye a mai napig vitatott…
Valójában senki sem rendelkezik pontos információkkal, és sokan állítják, hogy azóta jártak a barlang egyes részein valójában senki sem tudja ezt biztosra.
Ha meg is van a barlang, az egészen biztos, hogy teljes mértékben feltárták és “kipakolták”, azaz bizonyos érdekkörök eltüntettek minden bizonyítékot, amivel fel lehetett volna tárni Móricz János legmegdöbbentőbb feltételezését az emberiségről…
Mégpedig azt, hogy az emberi faj, és így a magyarság is sokkal régebbi, mint bárki korábban gondolta volna.
Egy olyan betekintést, mely további csontvázakat boríthatott volna ki a történelem szekrényéből, amikkel kapcsolatban rengeteget hazudtak nekünk.
forrás:világfigyelő
