Még nagyanyáink idejében sem volt
általánosan elérhető orvosi ellátás, hát még ük-ük anyáink idejében.
ezért az akkor élők az őseikt
A szentelmények - egyházi szentelés révén a népi
gyakorlatban például a szentelt víz, a szentelt gyertya, a szentelt
barka és annak hamuja vagy a szentelt étel megőrzi az egészséget, kiűzi a
betegséget. a búcsújáró helyek felkeresésének egyik oka, hogy így
legyőzzék a betegséget.
A hagyományos gyógyításban a tapasztalaton alapuló gyógymódok és a
hiedelmek egyaránt fellelhetők. Ne feledjük, ez a hiedelemrendszer
ésszerű volt a használók szemében.
A hit elválaszthatatlan a
gyógyítástól. A mai orvoslás tudományos alapokon nyugszik, test és
lélek, a gyógyító gyakorlat és hit szétválása a tizenkilencedik század
második felére nyert teret. Ma az egyensúly megtalálása is feladat, hisz
az ember test és lélek, testét és lelkét is gondozni kell.
Gyógyító szavak:
A szó varázslatos, gyógyító erejébe vetett hit teljesen alap volt. Az
egész világon mind a mai napig hisznek a kimondott szó mágikus gyógyító
erejében. Ráolvasáskor a szöveg, a kimondott szó a legfontosabb elem.
Nagyon sokféle betegséghez használták ezt a gyógyítást. használt szemmel
való rontás esetén, szemölcs, ijedés, szemen lévő árpa, kelés,
torokfájás ellen
Az első magyar nyelvű ráolvasások a 15–16.
századból valók. a ráolvasás titkos szöveg volt, csak a gyógyítók
ismerték, e szövegek ismerete a titkolt tudás része volt. Úgy tartották,
hogy a ráolvasás hatástalanná válik, ha kívülálló is megtudja. Csak a
gyógyításkor mondhatták ki a szöveget, s annak elmondása maga volt a
gyógyítás. A betegséget megfenyegették („…ha itt talállak,
megpiszkítlak!”), vagy elküldték. A ráolvasást imádsággal vezették be - a
keresztény elem erősítette , szentesítette a pogány szövegtöredékek
„erejét”. A szövegmondáshoz kézrátevés, keresztvetés, körülkerítés
járult , a gyógyításhoz meghatározott tárgyakra is szükség volt, s
gyógynövényeket is használtak.
A mozdulatok, kísérő gesztusok is
jelentőséggel bírtak. keresztvetéskor a testre rajzolt kereszt óvja,
védi az embert a rontástól, betegségtől. Keresztet rajzoltak például a
szenes vízre vagy a szemölcsre is.
A betegség eldobásával, elküldésével igyekeztek azt elhajítani jó messzire.
A fordított cselekvés a néphit szerint a rontást okozó természetfeletti
erők birodalmában minden ellentétes az evilágival. A gonoszt igyekeztek
becsapni - ez a magyarázata a visszafelé végzett mozdulatoknak, a
visszájáról viselt ruhaneműnek.
A gyógyítás ideje és helye
Számított, hogy mikor és hol végezték a varázscselekvéseket. Ha a
sérülést azonnal el kellett látni, akkor persze nem mérlegeltek, de
minden más esetben körültekintően választották meg az időpontot és a
helyszínt is.
Sokat nyomott a latba a szerencsétlen napok jegyzéke, ugyanis nem minden nap volt alkalmas a gyógyításra.
A népi gyógyítás a nap és a hold járásával hozta összefüggésbe az egészség–betegség dolgait.
A gyógyítás helye : házon belül a tűzhely és a küszöb a cselekvés
jellegzetes helyszíne, ezek a kinti és a belső világ között vannak ,
így alkalmasnak ítélték a varázslatok színteréül. ilyen volt a házon
kívül a keresztút és a temető. ilyen átmeneti területeken lehetett
megszabadulni a betegségektől, másokra átadni, másokat megrontani
A gyógyulás fontos helyszínei a búcsújáróhelyek. a legtöbb
búcsújáróhely mellett volt valamilyen „szent kút” vagy gyógyforrás,
amelynek medencéjében megmossák fájós tagjaikat. Búcsújáróhelyeken
szerezték a tárgyakat, amelyeknek aztán gyógyító erőt tulajdonítottak,
elsősorban a szenteltvizet, amit otthonukban más szentelményekkel
tároltak.
Ki lehetett gyógyító?
Bizonyos mesterségek képviselői , például a falusi bábák, a kovácsok, a pásztorok eleve gyógyítónak számítottak.
A tudó-gyógyító hiedelemkör jó néhány eleme megtalálható a
táltos-pásztorokról szóló történetekben. a hirtelen rosszullétnek,
alvásszerű betegségnek emlékét összefüggésbe hozzák a samanizmus
nyomaival a magyar néphitben.
„ Demokratikus”, hogy a születési
körülményektől függetlenül meg is lehet szerezni a tudást. ez ritkán, de
tanulással is megszerezhető volt.: szent György-nap hajnalán gyógyító
erőt lehet viszont szerezni, ha a „frissen” fogott kígyó hájával megkeni
a kezét a tudásra szomjazó – szegény kígyó.
Minden vidéknek
megvolt a maga nevezetes gyógyítója, akihez messziről is eljártak a
betegek. sikereik alapja a bennük való feltétlen bizalom volt. De ma nem
megyünk el akár az ország másik csücskébe a nevezetes csontkovácshoz,
vagy specialistához, ha benne van minden reményünk? Ugye, hogy de?
A gyógyító technikák egyrészt fizikaiak, például hideg- vagy meleghatás, nyomás, ütés és hasonlók.
A tapasztalat például bizonyítja, hogy a masszírozás jó, és tényleg jó.
Amit kellett kivágtak, de mérges kígyó marása vagy veszett kutya
harapása esetén egyszerűen kiszívták a sebből a mérget.Sok bajra gyógyír
a fürdőzés is- változó gyakorisággal és rituáléval, de végülis minden
ember fürdik. Mivel régebben a fürdés nem mindennapos tevékenység volt,
gyógyerőt tulajdonítottak neki, s ha betegség ellen alkalmazták, akkor
gyógyfüvekkel fokozták hatását.
A magyar népi gyógyítás
gyakorlatában nagy jelentőségű a mágikus fürdés a gyógyfüves fürdőzés
mellett. A mágikus fürdőket főleg kisgyermekeknek készítették.
Kiszáradással járó betegség esetén kilencféle fűből készítettek fürdőt,
de nem ám akármilyenből! kilenc sírról vett földből, kilenc házból
származó szalmából, kilenc kútból vett vízből.
Rontás, igézés: a
szemverést, igézést azaz a szemmel való rontást egyrészt a boszorkány
rosszindulatú tevékenységnek tekintették, másrészt rossz szándék nélküli
rontásnak. utóbbi akaratlan rácsodálkozással vagy az irigykedő
pillantások eredménye lehet. a szem ártó hatását leginkább akaratlan
rácsodálkozással vagy irigykedő pillantások révén fejti ki..
A szemverés eredményei ugyanazok lehettek, mint általában a rontásé
Akárhogyis jön létre a rontás, a néphit szerint különösen
veszélyeztetettek a gyenge, védtelen élőlények: gyermekek, fiatal
állatok.
Mivel féltek, hogy valaki megigézi a gyereket, ezért
megpróbálták megelőzni a bajt és zajjal, füstöléssel elriasztani a rossz
szellemeket a háztól kisbabákon megelőzésre használták igézetet
elhárító amulett, a figyelmet elterelő piros szalagot. Az újszülöttet
nem dicsérték, nehogy ezzel az ártó szellemek figyelme ráirányuljon,
inkább azt kellett hangosan mondták, hogy csúnya, életképtelen.
Megelőzés céljából az újszülöttet nem is mutatták idegennek, a házból
csak letakarva vitték ki. Ha valaki „rácsodálkozott” a babára,
megdicsérte ( netán irigyen?) a gyerek felé kellett köpnie. Varázsigét
kellett mondania: „meg ne igézzelek.” az anya is elháríthatta mégpedig
trágár tartalmú varázsigével a bajt: „szemed a seggembe.”
Ha egy
baba sokat sírt, akkor megigézték vagy szemmel verték – mondták a népek.
A gyanú olyan személyre terelődött, akinek a szemöldöke összenőtt,
esetleg kancsal volt, mert a hiedelem szerint ők képesek az ilyen
tettre. ha ilyen-olyan praktikák eredményeképpen kiderült, hogy ki volt a
tettes, akkor a házának ereszéből zsúpot, udvarából forgácsot vittek a
szülők, azt megforralták és abba a vízbe megfürdették a gyereket.
Kancsaloknak talán nem is volt forgács az udvarán…
A rontás az
ártó célú mágia legáltalánosabb neve. Bevált ellenszere volt a szén. A
beteg gyereket szenes vízben fürdették meg, aztán apja ingét úgy adták
rá, hogy elejét hátulra. Ezt azért tették, hogy a gonosz vissza ne
térhessen a gyerekbe. Olyan is volt, hogy a gyereket elvitték a
keresztútra, ahol levették róla az inget, aztán az otthonában speciális
összetételű fürdővízben fürdették meg. A mágikus fürdés legfontosabb
része a fürdő elkészítése módja. A pontosan betartott rituálé a
gyógyítás záloga. Minden ( titkos) hozzávalóból kilenc részt tettek
bele. Volt abban kovász, sírról hozott föld, fejfáról faragott forgács,
de szemétdombról hozott szemét is. A gyógyfüves fürdő a gyógynövények és
a forró vízgyógyító erején alapult. A gyógyfüveknek mára méltán van
reneszánsza, hasznukat megtapasztalhatjuk.
A jó palócok szenesvize:
A palócok egy tál vízbe négy széndarabot tettek, az egyik neve ember, a
másiké asszony, a harmadiké gyerek, a negyediké lány volt. Amelyik
széndarab előbb leszállt a víz aljára, az jelezte, hogy ki rontotta meg a
gyereket. Aztán a vizet a szoba négy sarkába öntötték, hogy megvédje a
gyermeket a további gonosz praktikák ellen.
A füstölést embernél és állatnál is gyakran alkalmazták a gyógyító, egészségkonzerváló céllal, de kultikus célokat is szolgált.
Gyógynövények mellett igen fura dolgokkal is füstölték egymást:
gatyamadzaggal, a gyógyítandót édesanyja hajszálaival, szemfedő sarkával
és szentelt tömjéndarabokkal. A szemmelvert kisgyermeket megfüstölték,
mégpedig úgy, hogy kis darabokat vágtak annak az embernek a ruhájából
vagy hajából, aki megverhette szemmel, majd ezeket a darabokat
elégették.
Hirtelen emeléstől kapott derékfájás ellen a család
hetedik gyermeke taposta meg a fájós hátat, derekat. esetleg a fájós
hátú beteget lefektették és a talpához tett deszkadarabra baltával egy
nagyot ütöttek, vagy pedig a köpülőt a dereka alá helyezték és azon
gurították ide-oda.
Csonttörés és ficam gyógyítására az eltört
karhoz fapálcákat kötöttek, magyarán sínbe tették. a kificamodott
végtagokat a csontrakók tették helyre. Sok esetben e bajok gyógyításához
„ csupán” a gyógyító kéz és akarat kellett.
Felhasznált anyagok -
mindent felhasználtak, ami volt. Komolyan. Az emberi váladékoktól
kezdve az állati eredetű és ásványi anyagokon keresztül a növényekig
mindent, ami elérhető volt.
A gyógynövények jól ismert
gyógyhatása miatt ezek voltak a legfontosabbak – érdekesség, hogy
körülbelül háromszáz növényt használunk fel gyógyítás céljaira, s a ma
használatos szintetikus gyógyszerek közel fele tartalmaz növényi eredetű
hatóanyagot
Az emberi váladékok az egész embert jelentik, vagyis
a rész áll az egész helyett. A rendelkezésre álló állati eredetű
anyagokkal is gyógyítottak.
Rontás ellen, jelképesen megköpdösték
a kisgyereket. a nyál gonosz távoltartó, gyógyító szerepe nyilvánult
meg ebben a gesztusban.
Akinek a szemén árpa volt, azt szembeköpték, nyállal kenték a torokfájást, a kelést.
A vizelet is elterjedt gyógyítószer volt, hidegleléses emberrel
megitatták, fájós fülbe csepegtették, a szemmel vert gyereket, vagy csak
az arcát vizelettel mosták meg. kis állatoknál leggyakoribb
szemmelverés megelőzésére a „húgyos seprűvel” kenegették az állatokat.
Gyakori baleset volt a forrázás és az égés. az így keletkezett sebekre
állati eredetű anyagot: tejet, tejbe áztatott ruhát, vagy aludttejet
tettek. a kelésekre, sebekre tejbe főtt lenmaglisztes pakolást tettek.
A számok szerepe:
A gyógyító gyakorlatban a néphitben általában kultikus számokként ismeretes
számok előfordulása jellemző. ilyen a 3-as, 7-es, 9-es. Háromszor
vetettek keresztet a szemölcsre, háromszor mosogatták meg a szemmel vert
gyerek arcát a szenes vízzel, a ráolvasó gyógyító szövegeket is
háromszor ismételték el. Különös erőt tulajdonítottak a hetedik
gyereknek.
Tánczos Erzsébet
netfolk.blog.hu