„Az idő múlhat, a szépség és a jóság, a
szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az
emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap
mindenki, amennyit megérdemel.” (Fekete István)
ILLIK TUDNOM, MERT MAGYAR VAGYOK
MÁTYÁS SZABOLCS után
Tokaji aszú Egri bikavér Szódavíz (szikvíz)Fröccs Pálinka Unicum
Ásvány-, gyógy- és hévizein Rákóczi János
Kugler Henrik Gerbaud Emil Dobos C. József
Gundel Károly Túró Rudi Pemetefű cukorka
Rigójancsi Indiáner Szaloncukor Méz
Debreceni mézes Tordai pogácsa Grillázstorta
Halászlé (bajai, tiszai) Gulyás(leves) Palócleves
Zacskós levespor Hajdúsági torma Szilvalekvár
Makói hagyma Kibédi hagyma Őrölt fűszerpaprika
Kajszibarack Zentai sárgadinnye Hevesi (Csányi) dinnye
Szabolcsi alma Bogyiszlói paprika Vecsési káposzta
Szőlőfajtáink Nagydobosi sütőtök Milotai dió
Homoki szarvasgomba Tarhonya Kalács
Csigatészta Lebbencstészta Orosházi libamáj
Gyulai kolbász Csabai kolbász Pick téliszalámi
Herz téliszalámi Slambuc7
Rákóczi János
A közhiedelemmel ellentétben nincs semmi köze a Rákóczi túrósnak a „nagyságos fejedelemhez”, mivel a patinás hangzású név mögött a felsőleperdi születésű Rákóczi János (1897-1966) mesterszakács rejtőzik, aki megalkotta a múlt század elején e csodát. Rákóczi a kor szokásának megfelelően mesterútra indult, és Franciaországban tökéletesitette tudását, majd itthon több nagyhírű szálloda szakácsa lett (lillafüredi Palota Szálló, Gellért Szálló stb.). A híres szakács nevét külföldön is jól ismerik szakmai körökben, hisz számos nemzetközi megmérettetésről aranyéremmel tért haza, akinek a nevét viselő cukros tojáshabos, túrós süteményt a nagyvilág a Brüsszeli Világkiállításon (1958) ismerhette meg. Szakácskönyve a Konyhaművészet (1964), amely szinte minden magyar háziasszonynak megtalálható a könyvespolcán.
gyógyhatása kétségtelen, mivel több gyógynövényt is tartalmaz.
(¯`v´¯) .•*¨`*•✿✿•*¨`*•. (¯`v´¯)
A tatárjárás se tartárjárás volt.
Hazudozni, félrevezetni, finnugort csinálni a magyarból, micsoda aljasság!
Magyar - járás a Mongoloknak?
Nagyjából egy évvel ezelőtt a barátnőm egyik összejövetelén
beszélgettem egy középkorú jól szituált férfival, aki hosszú éveket töltött Közép-Ázsiában, többek között Mongóliában. Egy rövid mondattal elintézte a mongol beszámolóját, amely így hangzott: „A mongol iskolákban a gyerekeknek azt tanítják,
hogy az Aranyhorda a Magyaroktól kapott ki.”
Amit mondott szöget ütött a fejembe! Éreztem, hogy valami nincs rendjén.
Nem értettem az egészet!
Egy éven keresztül nem hagyott nyugodni ez az egyetlen egy mondat.
Utána jártam: A Mongolok igenis jól tanítják!
Egyet azért biztosra vettem: 1241 április11-én nem vertük meg a mongol
hadakat
Muhinál, ám nem is mértek ránk megsemmisítő csapást, mint ahogy
azt tanultuk.
Az iskolában valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek
fordulóján a tatárjárást,
ha nem is pontosan így tanultuk, de ez volt a
sugallata:
Dzsingisz Kán 1241-ben Muhinál megsemmisítette a magyar
haderőt, majd pusztított
és kiirtotta a magyar lakosságot, majd a
betelepülő szlávok, germánok,
románok megtanultak latinul, hogy pár száz
évvel később magyarul beszélhessenek.
Kivonulásuk a tanultak
szerint: Majd egy félév múlva meghalt Dzsingisz Kán apja,
Batu kán, így
az országból viharos gyorsasággal kivonultak!
Kivonulásuknak valós okai a következők:
1. Igen sok harcosuk odaveszett a Magyarországi hadjárataikban.
2. Nem tudták megsemmisíteni a magyar haderőt, erre bizonyíték az is,
hogy IV. Béla röviddel a tatárjárás után, már több külföldi hadjárat
élén visszafoglalta a tőle korábban kizsarolt nyugati megyéket.
3.
Közel 160 magyar várat nem sikerült bevenniük (Fehérvár, Esztergom,
Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Újhely,
Zala, Léka, Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek, stb.)
4. A magyarországi háborús állapotokban a mongol hadsereg élelmezése is nehézséget okozott.
Most jön a lényeg, ha időben előrecsúszunk 44 évet, akkor valóban
Mongóliában tanítanak helyesen, mert Magyarországon elfelejtették
tanítani azt a röpke tényt, hogy:
1. Nogaj kán 1285-ben, az addigi
legerősebb seregével, az Aranyhordával indult a Magyarok ellen (a 2.
tatárjárás) Pestnél IV. László csatlakozott Kunokkal hülyére verte,
majd
a keleti Kárpátok szorosain át kiűzte őket.
Torockónál a Székelyek
segítségével győzött, és az utolsó túlélő
Mongolt is kiűzték az
országból, de még Vizsolynál Baksa György,
majd Borsa Lóránd is
fölpofozta őket.
Ezt a Mongolok valószínűleg „Magyar járásnak” hívják.
Köszönöm a figyelmüket!
Ja! Volt egy másik mondata,
„Ha egy mongolt megkérdezel, hogy miért van
akkora országuk a népességükhöz képest,
akkor a válasz a következő:
visszavárjuk a Magyarokat!”Köszönjük a meghívást,
udvarias, de maradunk.
Marjai László, Budapest 2011-07-27