A makói hagyma nemzeti kincs.
A Makón és környékén, tehát Csongrád és
Békés megye határos területein speciális eljárással termesztett fajták
számítanak eredetvédett
makói hagymának. Termesztésének történetében egyaránt közrejátszottak
emberi és természeti tényezők. Egyrészről több évszázadon át a
hagymatermesztés nyújtott kizárólagos megélhetési forrást a
környékbeliek számára, másrészt az éghajlati és talajbeli sajátságok
teremtették meg a fajtára jellemző tulajdonságok kialakulását. Röviden, a fiatal hagyma szára vastagodni kezd, és a földben hagyva megindul a növekedése, ami a “nyárvégi meleg és csapadékban szegény időben lelassul, a lomb és a gyökérzet elszárad, a hagymatest külső levelei elvékonyodnak és kialakul a zárt, erős, páncélos bronzvörös Makói vöröshagyma szín.” A hosszú napsütéses napok (15 óra/nap megvilágítás) teljesítik ki a makói hagyma jellegzetességét. Az idők során a sokféle hagyma többszörös szelekción és hosszú nemesítési folyamatokon esett át, így alakultak ki a ma kapható fajták. Erős ízű, csípős, telt aromájú, kemény hagymák ezek, magas vitamin ás ásványi anyag tartalommal, frissen vagy főzve megfelelően tartva egész télen át fogyasztható.
A makói hagyma történetéről részletes összefoglalót a következő linken találunk, érdemes elolvasni. http://new.mako.hu/voroshagyma/
Egyre kevesebb makói hagyma terem A KSH adatokból kiderül azonban, hogy az utóbbi 20 évben drasztikusan
csökkent a vöröshagyma termelés, 2010-re 60%-al esett vissza 1990-hez
képest. Itt is megfigyelhető az egyéb mezőgazdasági terményekre is
jellemző tendencia, hogy egyrészről nagy mennyiségű, olcsóbban elérhető
import érkezik az országba, az alacsony felvásárlási árral nem tudnak a
termelők lépést tartani, másrészről pedig az itthon megtermelt prémium
minőség jó része elhagyja az országot, és külföldön kerül értékesítésre.
Hagymafajták .
A vöröshagymák csoportjába többféle fajta is tartozik, a
jól ismert narancsos-barnás-vöröses színűek mellett (pl. Makói CR,
Makói Bronz, Makométa, Góliát, Rákóczi Piroska stb.) vannak fehér
változatok is (Fertődi Ezüstfehér, Lisszaboni Fehér). Sok fajta megterem
Makón és környékén, a leghíresebb magyar hagymatermesztő vidéken és az
igazi Makói típusok védett hungarikumnak számítanak. Fontos azonban
megjegyezni, hogy nem minden vöröshagyma makói, ennek a témának egy
külön írást szentelünk. A jó vöröshagyma kritériumai általában az erős
ízkoncentráltság, kemény, tömör hagymatest, szép mélynarancs-barnás
héjszín, hosszú eltarthatóság.
A lilahagymákra (pl. Braunschweigi, Tátényi Rubin)
enyhébb, édesebb ízvilág jellemző, friss fogyasztásra kedveltebb. Vörös
és lilahagymában is létezik a hosszúkás, ún. sonkahagyma, mely kevésbé
hosszan áll el, salátákba ajánlott. Ez nem összekeverendő az ún.
salottahagymával, az eligazodáshoz ez a cikk részletes útmutatót nyújt.
Az apró pici kerek gyöngyhagyma, melyet mélyebbre vetnek, hogy ne érje a nap és szép fehér maradjon, savanyított formában népszerű.
A metélőhagyma avagy snidling népszerű friss fűszer, nemcsak balkonon, kertben de télen konyhaablakban is folyamatosan zöldel.
Általában újhagymának hívjuk a friss tavaszi fiatal hagymát, melyből idővel aztán fajta szerint vörös vagy lilahagyma alakul, de vannak kifejezetten erre specializált fajok is például a téli sarjadék, vagy a kötözőhagyma, melynek a feje a földben tovább hagyva sem vastagszik meg.
Végül pedig az utóbbi években újra népszerűvé vált póréhagyma, melynek jellegzetessége, hogy csak elkészítve (főzve, sütve, párolva stb.) érdemes fogyasztani. Általában fél méter hosszú, vastag, fehérből zöldbe forduló színű szárral, melyet megtisztítva teljes egészében felhasználhatunk.
A metélőhagyma avagy snidling népszerű friss fűszer, nemcsak balkonon, kertben de télen konyhaablakban is folyamatosan zöldel.
Általában újhagymának hívjuk a friss tavaszi fiatal hagymát, melyből idővel aztán fajta szerint vörös vagy lilahagyma alakul, de vannak kifejezetten erre specializált fajok is például a téli sarjadék, vagy a kötözőhagyma, melynek a feje a földben tovább hagyva sem vastagszik meg.
Végül pedig az utóbbi években újra népszerűvé vált póréhagyma, melynek jellegzetessége, hogy csak elkészítve (főzve, sütve, párolva stb.) érdemes fogyasztani. Általában fél méter hosszú, vastag, fehérből zöldbe forduló színű szárral, melyet megtisztítva teljes egészében felhasználhatunk.
A fokhagymát hazánkban jóval kisebb területen termesztik, mint a vöröshagymát.
Termesztési technikája és termőtájai sokban egyeznek vele. Gerezdekre
bontott vagy koszorúba fűzött termését használták fel.
Alkalmazása végigkísérte az emberi élet minden nevezetes időpontját és egészségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése