A magyar mitológia világfelépítésében a samanisztikus háromszintû modellt követi, mely szerint egy ún. középsõ világ az általunk ismert fizikai valóság, ebben a világban él az ember és rajta kívül a földön élõ természetfeletti lények. Ezen a világon kívül létezik még egy ún. felsõ világ vagy jó szellemek világa, illetve egy alsó világ vagy rossz szellemek világa. Más archaikus világfelépítésekhez hasonlóan a magyar mitológiában is egy mitológiai vagy szent közép az, amihez a világszerkezet viszonyul. Ezt általában a világfa, égig érõ fa, vagy más néven tetejetlen fa szimbóluma jeleníti meg.
A
háromszintû világban a mindennapi ember a középsõ világban él, azonban
szükség van arra, hogy a fizikai világon túl létezõkkel, a nálunk
hatalmasabb lényekkel, a szentséggel megmaradhasson a kapcsolat. A világ
szintjei között az erre (isteni tulajdonságai, testi elváltozásai,
képességei alapján és a szentség vagy származás által) kijelölt személy,
a sámán vagy táltos biztosítja a kapcsolatot. A
természetfeletti képességû emberek között találjuk a táltost és a
sámánt, akik egyes értelmezésekben ugyanazt fedik, máshol a táltos a
sámánhoz hasonló, de tõle sok tekintetben különbözõ személy.
A
táltos és a sámán kiválasztott, általánosságban a szentség elrendelése
nyomán. Természetfeletti ismertetõjegyei általában már születésekor
megnyilvánulnak: például "több csonttal" születik (fogakkal vagy tíznél
több ujjal). De a táltos születhet csillaggal a vállában, valamint
aranyfoga és aranyhaja is lehetett (lásd. Gömöri népmesék).
A
sámánnak és a táltosnak tulajdonított képességek: A jövendölés
képessége Az idõjárás szabályozása, jégesõt vagy vihart okozni vagy
eloszlatni azt A táltosok viaskodhattak kerekek, vörös és kék lángok,
szürke és pej csõdörök, füstös és szõke bikák képében, melynek célja az
idõjárás jóra vagy rosszra fordítása volt. Némely esetekben a világ
uralásáért is harcba szállnak a Fél-világok bajnokai.
A felsõ világ lényei
Isten
A
magyar mitológia központi, teremtõ istensége az Isten, Öregisten,
Atyaisten, Jóisten, vagy Aranyatyácska. Nevei a neki tulajdonított
jellemzõket mutatják. Eredeti formájában nem azonos a kereszténység
istenfogalmával.
Boldogasszony
A
Boldogasszony és a Nagyboldogasszony összetett alakja a magyar
mitológiának, eredete, szerepe és értelmezése azonban a mai napig
vitákat szül. Ehhez többek között az is hozzájárul, hogy a huszadik
századra a Boldogasszony alakja teljesen egybemosódott Szûz Mária
alakjával. A tudósok egy része szerint a Boldogasszony és
Nagyboldogasszony ugyanazt az alakot jelöli, és a keresztény Szûz Mária
alakjával azonos, egyenesen a kereszténységbõl származó elem. Más
értelmezésekben a Boldogasszony a kereszténység elõtt jóval korábban
létezõ mitológiai alak. Emellett két külön alakról is lehet szó,
feltételeznek anya-lánya viszonyt is a Nagyboldogasszony és a
Boldogasszony között. Olyan elmélet is létezik, mely szerint a
Boldogasszony a buddhista bódhiszattvákhoz kapcsolódik. Eredeti neve
nagyvalószínûséggel a babba lehetett (Gyimes környékén ma is él a
hagyomány). A csángóknál még nem rég szokásban volt, hogy a csíksomlyói
búcsú elõtt hajnalban megnézték a felkelõ napot (imádkoztak) a
Kis-Somlyó hegyérõl. Úgy tartották õ babba, benne van babba.
További felsõvilági lények
Szélanya: A világfa ágai között lakozó öregasszony, aki a szeleket engedi ki barlangjából.
A középsõ világ lényei
A tündér
A
tündérek csodálatosan szép nõnemû lények, nevük valószínûleg a
tündököl, elcsábít szavakból ered. Élhetnek túlvilági helyeken, többek
között víz alatti palotákban. Egyes gyûjtések szerint a Csallóközben
régen tündérek laktak.
A szépasszony
A
szépasszonyok hiedelemköre is a boszorkány cselekedeteivel rokonított,
jóllehet ezeket külön hiedelemlényként tartjuk számon: a tilalmas helyek
tabujának megsértése, a szépasszony táljába való belelépés már a
boszorkányok tetteinek széles skáláját bõvíti. A néphit szerint
újszülött csecsemõket rabolt, férfiakat csábított el, az ördöggel hált.
Ellentétben a tündérrel, csak rossz tetteket hajtott végre.
A boszorkány
A tündérek ellentéte a csúf öregasszony képében lefestett boszorkány vagy "vasorrú bába".
A sárkány
A
magyar mitológia sárkánya a balkáni sárkányalakokhoz hasonlóan
alapvetõen idõjárásdémon, többek között a jégesõt is sárkány okozza. Úgy
tartották, hogy olyan kígyókból és halakból lesznek sárkányok, amik 7
éven keresztül mocsárban élnek. A táltos feladatai közé tartozhat a
sárkánnyal való harc, de nem a fizikai világsíkon, hanem szimbolikus,
vagy szellemi síkon. A "sárkányharc-történetekben" a táltos az égbe
emelkedik, hogy a felhõk között megküzdjön a sárkánnyal, hogy ezzel
elûzze a rossz idõt.
A lidérc
A
lidérc vagy lúdvérc nevének eredetét nem ismerjük. Alakja rendkívül
összetett, a 20. századi folklór ugyanakkor már csak gonosz-démoni vagy
mulatságos tyúk-alakjában õrzi.
Lüdérc
A
lüdérc egy szexuális démon, ami általában hímnemû, és az ellenkezõ
nemmel tart kapcsolatot, de lehet nõ is. A földre leszállva emberi
alakot ölt (általában régi szeretõ, vagy meghalt házastárs képében jön).
További lények
Mitikus
állatok nagyon gyakoriak a magyar mítoszokban, köztük: turul,
griffmadár, csodaszarvas, fehér ló, manók és törpék - alacsony növésû,
erõs, hosszú hajú és szakállú lények óriások - a világ peremén élõ
hatalmas termetû lények
Az alvilág lényei
Ördög
Az
Isten ellenpárja az Ördög, aki kezdetben a sötétség, gonoszság
általános szimbóluma volt, késõbb szerepét és tulajdonságait a
keresztény mitológia alakította. Egyes gyûjtésekben az Isten és az Ördög
a teremtéskor együtt alakítja ki a világot. A Rábaközi táltos
hagyományokban az Ördög, mint Õr-dög, tehát õrzõszellem szerepel. Amely
az embereknek segíthet is, óvhatja (ördöngös, ördöge van(mint pozitív
értelmû kifejezés)) is õket, de némelyik akadályozza, bajt hoz annak a
fejére akit követ.
Kísértetek
A
szellemek és kísértetek jellemzõen a kereszténység elfogadása után
nyerték el jelentõségüket, az õsi mondákban a lelkekkel együtt a
feltámadt holtakat jelentették.
Betegségdémonok
A népi gyógyítás és a hitvilág szorosan összefonódik.
-
guta az agyvérzés, néha az infarktus démona.
-
nyavalya az epilepszia démona, gyakran összefoglaló kifejezés a betegségekre.
-
Gyík a torokgyík és a torokfájás démona.
-
Szentantaltüze az orbánc, kiütések, lázas állapot szelleme.
-
Fene rosszindulatú daganatos betegségek démona.
-
Döghalál a pestis vagy kolera démona.
-
Igézet a fejfájás és a láz démona.
-
Ijedtség a különbözõ pszichikus bajok démona.
-
Mirigy
További démonok:
-
Mumus a kisgyermekek ijesztgetõ szelleme.
-
Mókár
-
Huskotabagó ijesztgetõ szellem, fõleg a Vasi hegyhát és a Bakony környékén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése