Magyarország néprajzi tájtérképe

A Kárpát-medence tájai, néprajzi csoportjai

A földrajzi sajátosságok és a történelmi, kulturális hagyományok alapján a Kárpát-medencében öt nagy tájat és számos tájegységet különböztetünk meg, amelyrõl könyvünk földrajz-népismeret fejezetében már szóltunk. Röviden ismételjük át a fõbb tudnivalókat néprajzi tájainkról, melyek a következõk: (Lásd a térképen!)

 1. MAGYAR ALFÖLD

Duna—Tisza köze, Tiszántúl (Bácska, Kiskunság, Jászság, Nagykunság, Hajdúság, Érmellék, Nyírség, Bodrogköz), Bánság (Temesköz, Bégaköz).

2. DUNÁNTÚL

Alpokalja—Õrség, Dunántúli-dombság (Göcsej), Mecsek és környéke (Zselic), Mezõföld, Balaton-felvidék, Dunántúli-középhegység), Kisalföld (Csallóköz, Szigetköz, Rábaköz, Hanság).

3. FELVIDÉK

Északnyugati-Felvidék (Kis-Kárpátok, Kis-Fátra, Nagy-Fátra, Alacsony-Tátra, Magas-Tátra (Sáros, Túróc, Liptó), Selmeci-érchegység, Gömöri-Szepesi-érchegység (Palócföld, Mátyusföld), Északi-középhegység (Mátra, Bükk, Cserhát, Eperjes—Tokajihegység,Matyóföld ).

Kárpátalja vagy Északkeleti-Felvidék (Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa).

4. ERDÉLY

(Körös-vidék, Erdélyi-medence, Mezõség, Székelyföld, Királyföld, Küküllõ mente, Hunyad, Erdélyi-szigethegység, Keleti-Kárpátok, Déli-Kárpátok). Partium (Szatmár, Máramaros, Szilágyság, Bihar, Arad).

5. DÉLVIDÉK (VAJDASÁG): Bácska, Bánság, Drávamente, Drávaszög, Mura-vidék, Muraköz, Szerémség

Ezekben a tájegységekben formálódott a nemzeten belül az a sokszínûség, amely a magyar kultúrát — az életvitelt, a hagyományokat, a népszokásokat, népzenét, a népviseletet, a mentalitást (viselkedést) — oly változatossá, gazdaggá teszi.

6. ŐRSÉG

E tájanként kialakult néprajzi csoportoknak olyan közösségi tudatuk van, amelyet évszázados sorsközösségük formált. Például: aszékelyek, a jászok, a kunok vagy a csángók a közös eredet hite, a viselet, az összetartó hagyományok, a vallási és életviteli különbözõség révén kitûnnek, elütnek környezetükbõl. A palócokat, a hajdúságiakat, a szegedieket fõként a nyelvjárásuk különbözteti meg. A kalotaszegiek, a Zobor mentiek, a matyók díszes, gazdag, színes viseletükkel; a sárköziek, ormánságiak, beregiek különleges hímzésükkel; a szatmáriak, a mezõségiek vagy a rábaköziek táncaikkal; a torockóiak, sárrétiek, mátyusföldiek vagy a gyimesiek dalaikkal hívták fel magukra a figyelmet.

Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Kallós Zoltán, Martin György és még sok kiváló zenetudósunk, népdalgyûjtõnk munkássága s az új nemzedékek tevékeny érdeklõdése nyomán a magyar népzene-, népdal- és néptánckincs összegyûjtése egyre szélesebb körben hódít. A hagyományõrzés, a hagyományõrzõ népmûvészek, népmûvészeti együttesek emlékeztetnek mindnyájunkat a régi magyar közmondásra: „Ki a múltját nem ismeri, az a jövõt nem érdemli!”

forrás :http://www.nemzetismeret.hu/?id=7.8