Harmadik rész :A magyarság népviseletei , ILLIK TUdni mert magyar vagyok

A magyar népviselet a magyarság hagyományos öltözködési módja. 
A viseletet törvények és rendeletek szabályozták.
Másként öltözött a nemes, a jobbágy és a polgár. 
A különböző vidékek lakói viseletükkel is megkülönböztették magukat a többi vidék lakóitól és a nemzetiségiektől.
A régi ruhadarabokat házilag készítették tartós anyagból, hogy több nemzedéket is kiszolgálhassanak. A 19. század végéig az ing, bő gatya, székely harisnya anyagát továbbra is otthon szőtték. A viselet többi részét egyre inkább gyári alapanyagból varrták.
Az egyes községek kialakították a csak rájuk jellemző stílust. A berendezés, a szép tárgyak és a női viselet a nők kezében volt. Ma már inkább csak ünnepekre vesznek fel népviseleti ruhát.
A 20. század közepétől főleg a palócvidéken, Erdélyben és Kalocsa környékén él tovább. A népviselet tudatos ápolása beszűkíti annak alkalmazási körét és mereven megkötheti egyes jellegzetességeit. A viselet elszakad a mindennapi élettől, és a történelem egy darabjának tekintik: ez a historizálás, ami rögzíti és megmerevíti a formát, mintegy múzeumi vitrinbe zárva. Mások a régi népi motívumokat eredeti környezetükből kiragadva, háztartási textíliákon és egyes ruhadarabok díszeként szerepeltetve igyekeznek megőrizni a népi formakincset.

Fő táji típusai a dunántúli, a felföldi, az alföldi és az erdélyi.
Jellegzetes vidékei: Galga-mente, Kalotaszeg, Kalocsa, Lóc, Matyóföld, Hosszúhetény, Hollókő, Kazár, Ormánság, Sárköz, Székelyföld, Torockó, Püspökbogád.

Mezőkövesdi Matyó

 Cifraszűr

 Mezőkövesdi

 Gömör Megyei népviselet

 Mezőkövesdi népviselet. Matyó menyasszony és vőleg

 Matyó

Hortobágyi cifraszűr

Suba

Juhász bunda

Asszony suba


Kalotaszegi viselet


Kapuvári viselet


Kék dolmány/Sopron, Kapuvár/


Lajbi



Bujáki lányok


Matyó viselet



Magyar női népviselet



Erdélyi magyar népviselet



Kalotaszegi népviselet




Szatmárvidéki népviselet

Széki népviselet


Bugaci pásztorok



Csángó népviselet




Székely népviselet




XIX.századi magyar női viselet



Mezőkövesdi népviselet


forrás:
csipcsirip.com/megjelenes-muveszete-nepviselet/
http://emf-kryon.blogspot.hu/search/label/A%20magyar%20n%C3%A9pm%C5%B1v%C3%A9szet%20-%20n%C3%A9pviselet%20%C3%A9s%20a%20szakr%C3%A1lis%20geometria

Magyarország néprajzi tájtérképe

A Kárpát-medence tájai, néprajzi csoportjai

A földrajzi sajátosságok és a történelmi, kulturális hagyományok alapján a Kárpát-medencében öt nagy tájat és számos tájegységet különböztetünk meg, amelyrõl könyvünk földrajz-népismeret fejezetében már szóltunk. Röviden ismételjük át a fõbb tudnivalókat néprajzi tájainkról, melyek a következõk: (Lásd a térképen!)

 1. MAGYAR ALFÖLD

Duna—Tisza köze, Tiszántúl (Bácska, Kiskunság, Jászság, Nagykunság, Hajdúság, Érmellék, Nyírség, Bodrogköz), Bánság (Temesköz, Bégaköz).

2. DUNÁNTÚL

Alpokalja—Õrség, Dunántúli-dombság (Göcsej), Mecsek és környéke (Zselic), Mezõföld, Balaton-felvidék, Dunántúli-középhegység), Kisalföld (Csallóköz, Szigetköz, Rábaköz, Hanság).

3. FELVIDÉK

Északnyugati-Felvidék (Kis-Kárpátok, Kis-Fátra, Nagy-Fátra, Alacsony-Tátra, Magas-Tátra (Sáros, Túróc, Liptó), Selmeci-érchegység, Gömöri-Szepesi-érchegység (Palócföld, Mátyusföld), Északi-középhegység (Mátra, Bükk, Cserhát, Eperjes—Tokajihegység,Matyóföld ).

Kárpátalja vagy Északkeleti-Felvidék (Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa).

4. ERDÉLY

(Körös-vidék, Erdélyi-medence, Mezõség, Székelyföld, Királyföld, Küküllõ mente, Hunyad, Erdélyi-szigethegység, Keleti-Kárpátok, Déli-Kárpátok). Partium (Szatmár, Máramaros, Szilágyság, Bihar, Arad).

5. DÉLVIDÉK (VAJDASÁG): Bácska, Bánság, Drávamente, Drávaszög, Mura-vidék, Muraköz, Szerémség

Ezekben a tájegységekben formálódott a nemzeten belül az a sokszínûség, amely a magyar kultúrát — az életvitelt, a hagyományokat, a népszokásokat, népzenét, a népviseletet, a mentalitást (viselkedést) — oly változatossá, gazdaggá teszi.

6. ŐRSÉG

E tájanként kialakult néprajzi csoportoknak olyan közösségi tudatuk van, amelyet évszázados sorsközösségük formált. Például: aszékelyek, a jászok, a kunok vagy a csángók a közös eredet hite, a viselet, az összetartó hagyományok, a vallási és életviteli különbözõség révén kitûnnek, elütnek környezetükbõl. A palócokat, a hajdúságiakat, a szegedieket fõként a nyelvjárásuk különbözteti meg. A kalotaszegiek, a Zobor mentiek, a matyók díszes, gazdag, színes viseletükkel; a sárköziek, ormánságiak, beregiek különleges hímzésükkel; a szatmáriak, a mezõségiek vagy a rábaköziek táncaikkal; a torockóiak, sárrétiek, mátyusföldiek vagy a gyimesiek dalaikkal hívták fel magukra a figyelmet.

Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Kallós Zoltán, Martin György és még sok kiváló zenetudósunk, népdalgyûjtõnk munkássága s az új nemzedékek tevékeny érdeklõdése nyomán a magyar népzene-, népdal- és néptánckincs összegyûjtése egyre szélesebb körben hódít. A hagyományõrzés, a hagyományõrzõ népmûvészek, népmûvészeti együttesek emlékeztetnek mindnyájunkat a régi magyar közmondásra: „Ki a múltját nem ismeri, az a jövõt nem érdemli!”

forrás :http://www.nemzetismeret.hu/?id=7.8

A valódi pozitív gondolkodás pedig......

Manapság lépten-nyomon szembe jön velünk a pozitív gondolkodás témaköre.

Tudományosan is megállapított tény, hogy amit elégszer látunk, hallunk, az beépül a tudatunkba.

Az is kutatási eredményekkel alátámasztott tény ma már, hogy bármilyen információ, ha azt „tömegek” közvetítik és követik, olyan hatással bír a legtöbb emberre, hogy képes felülírni az ily módon kapott információt, akár a saját magunk által tapasztalt tényeket is.

Ennek szinte egyetlen kivédési technikája van, még pedig az, ha bízunk magunkban.

Köztudott, hogy minél inkább ingatag valaki lelki világát tekintve, és minél bizonytalanabb lábakon áll valaki mondjuk a valódi önbizalom terén, annál befolyásolhatóbbá is válik.

Ezt kihasználva tudja a média, vagy akár a politika is alkalmazni a tömegmanipulációt.

De természetesen nem csak külső hatások által válhat valaki egy-egy manipuláció áldozatává, hanem önmagát is ugyanígy képes valaki belesodorni egy hazug nézetbe, megállapításba, és ezt hívják önámításnak, önbecsapásnak.

A közösségi média pl. hemzseg az olyan idézetektől, melyek már lavinaszerűen szinte irányzatokká nőtték ki magukat úgy, hogy közben a valós mondanivaló rejtve marad a követők előtt.

Én ezek közé sorolom a pozitív gondolkodásról alkotott nézetet is.

„Vedd körül magad pozitív emberekkel!”; „Gondolkodj pozitívan!”…stb.

Egy sor olyan dolgot állítanak elénk ezek az idézetek, melyek egyrészt arról szólnak, hogy az élet csak jó dolgokból áll, a rosszat zárjuk ki, másrészt pedig nem hoznak konkrét példákat, csupán egy merev nézőpontot adnak.

Egyrészt borzasztóan fontos leszögezni, hogy az élet nem csak jó dolgokból áll, és aki ezt nem hajlandó elfogadni, az állandó kudarcokra ítéli magát.

Másrészt pedig érdemes lenne végiggondolni a dolgot kicsit közelebbről is.

Hogy lehet az, hogy a magukat pozitív gondolkozásúnak valló emberek zöme, csak addig tud pozitív maradni, amíg az élet napos oldalán sütteti magát?

Hogy lehet az, hogy a pozitív gondolkodók többségének nem látjuk, hogy az élete egy felfelé ívben bontakozna ki, hanem csupán annyit látunk, hogy meglévő problémáik évek alatt sem oldódnak meg?

A választ

 ismét az önbecsapási mechanizmusokban találjuk.

Ugyanis mit üzen nekünk maga az a kifejezés, hogy pozitív gondolkozás?

Magában rejti azt az üzenetet, hogy ezzel a módszerrel minden szép és jó lesz.

Csakhogy ez így önmagában nem igaz!

Az élet jóból és rosszból is áll, mint ahogy már korábban is írtam.

És mivel az emberek zöme ebből csak a jót igyekszik megélni, a rosszat pedig igyekszik kizárni, így a pozitív gondolkodással kapcsolatos meggyőződések elvitték az embereket abba az irányba, hogy nem az eredeti üzenetét vették át ennek az irányzatnak.

Az eredeti buddhista irányzatra vonatkozó pozitív gondolkodás  ugyanis azt mondja ki, hogy igenis éld meg a rosszat, félj, ha kell, fájjon, ha fájni kell, légy szomorú, ha elszomorít valami, de legyen bármiről is szó, mindenben lásd meg a jót is.

A mai kor embere viszont nagyon sok esetben arra használja a pozitív gondolkozás intézményét, hogy elfedje vele a rosszat, hogy elhazudja magának a rosszról is, hogy az jó.

Így aztán kielégül az a vágya, hogy végső soron minden szép és jó és rossz az nincs is, szükség sincs rá.

Azonban ez a fajta gondolkodásmód egyáltalán nem sarkall arra senkit sem, hogy változtasson, így aztán a problémák nem is oldódnak meg, a fájdalom belül nem szűnik meg.

Egy rövidke példa:

Adott egy ember, aki borzasztóan labilis lelki világgal bír, önbizalom terén hadilábakon áll, általánosságban véve elmondható róla, hogy nem boldog és nem kiegyensúlyozott.

Aztán megelégeli ezt az állapotot és a pozitív gondolkozás  tanaitól vezérelve úgy dönt, hogy igazából neki nincs is semmi gondja, az élete szép, minden happy.

Elkezdi a problémáit nem problémaként tekinteni, hanem pozitívumként megélni, de nem a problémák valódi felfedésével és megoldásával, hanem úgy, hogy agyból megmagyarázza magának, hogy végül is jó ez így.

Vagyis a pozitív gondolkodással alkot egy szőnyeget, ami alá besöpörheti a problémákat.

Ez a fajta gondolkodásmód nem fogja őt előre vinni, csupán azt éri el ezzel, hogy magára vont egy álarcot, a boldogság álarcát, és a kezdeti pozitív élményei és a visszajelzések által elhiteti magával, hogy ez működik, azonban csak egy darabig lesz így, mert eközben a belső feszültsége egyre csak nőni fog azáltal, hogy mást mutat kifelé, mint, ahogy ő valójában érzi magát belül.

Ez így összességében véve sokkal messzebbre löki magát a valódi boldogság állapotától.

A valódi boldogságát ugyanis úgy érhetné el, ha első körben felismerné azt, hogy most boldogtalan, kimondaná és elfogadná ezt az állapotot, majd módszeresen elkezdene dolgozni a probléma gyökerén.

Ez egy hosszú folyamat, de a végén valóban elérhető az az állapot, amire vágyik.

Ezzel szemben a tévesen értelmezett pozitív gondolkozás  csak elfedni fogja a problémáit, és így akár súlyos éveket is elvesztegethet az önbecsapás mocsarában élve.

A fenti példánál maradva a becsapási mechanizmus által ezt látja: belül minden továbbra is ingatag és feszültséggel teli, de mindegy, mert jól érzem magam, csak pozitívan gondolkozok, majd eljön az én időm is. (és nem fog, ha nem tesz érte)

A valódi pozitív gondolkodás pedig ezt mondja: piszok rosszul érzem most magam, nagyon magam alatt vagyok, boldogtalan vagyok, de pozitív gondolkodásomnál fogva tudom, hogy ez a helyzet is megoldható, ha teszek érte. És azt is tudom, hogy erre a rossz helyzetre valójában szükségem volt ahhoz, hogy fejlődni tudjak.

Óriási különbség van a két gondolkodásmód között, mert míg az egyik csak egy tüneti kezelés, ami végül lentebbre taszít, addig a másik egy komoly belső munka, és bár eleinte nem leszek tőle jobban, hosszú távon mégis ez vezet eredményre.

És ez, a pozitív gondolkodással kapcsolatos tévút csak egy a sok közül, amivel bár napi szinten találkozunk is akár, mégsem értjük igazán és/vagy rosszul használjuk.

A helytelen használat és értelmezés pedig nem visz előbbre, csak egy illúziót ad, hogy minden rendben van.

Nem leszünk tőle boldogabbak, csak megtanuljuk elhazudni magunknak azt, hogy boldogok vagyunk.

A fájdalmat pedig nem elnyomni érdemes hosszú távon és boldogságnak hazudni, hanem megtanulni azt megélni érdemes, nem feledve, hogy:

„A fájdalom elkerülhetetlen! A szenvedés választás dolga!”

– Buddhista közmondás

forrás: GlobálisVilág | Szerző:Kecskés Anitaforrás