A kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban e napon fejezte be a Himnusz megírását. Ennek emlékére 1989-től január 22-én ünnepeljük A magyar kultúra napját, és 1993-tól már a pedagógusokat is ekkor tüntetik ki (de a pedagógusnap június első vasárnapjára esik).
A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza. Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust. Először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurorájában jelent meg, a kéziraton még szereplő "Magyar nép zivataros századaiból" alcím nélkül, 1832-ben, Kölcsey munkáinak első kötetében már a szerző által adott alcímmel látott napvilágot.
A Himnusz megzenésítésére 1844-ben került sor pályázat keretében, amelyet Erkel Ferenc, a Nemzeti Színház karmestere nyert meg a zsűri ítélete szerint. A művet 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban, hivatalos állami ünnepségen 1848. augusztus 20-án csendült fel először. A 191 éves Himnuszt a közmegegyezés tette nemzeti imádságunkká, hivatalosan azonban csak az 1949. évi alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény iktatta nemzeti jelképeink sorába.
Őseink Hagyatékai, Örökségünk A
halál szinonimái: vég, elmúlás, megsemmisülés, pusztulás, enyészet,
kinyiffanás, kinyúvadás, exitálás, kipurcanás, végzet. A "meghalás"
szinonimái: kileheli a lelkét, elhalálozik, jobblétre szenderül, életét
veszti, örök nyugovóra tér, elhuny, kipurcan,
elpatkol, elhull, fűbe harap, feldobja a talpát, elpusztul, beadja a
kulcsot, kimúl, elenyészik, megmurdel, megboldogul, kinyiffan, örök
álomra szenderül, az örök vadászmezőkre távozik, eltávozik, alulról
szagolja az ibolyát, örök nyugalomra lel, távozik az élők sorából. A
"pusztul" ősi szó, jelentése: meghal, kiirtatik, megsemmisül, enyészetté
válik stb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése