Igaz élettörténet.....

1849. július 2-án, a kökösi hídért vívott csatában esett el Gábor Áron (Bereck, 1814. november

27. – Uzon és Kökös között, 1849. július 2.) székely kisbirtokos, asztalosmester, magyar nemzeti hős, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ágyúöntője és tüzértisztje.

Székely határőrcsaládba született, és ő is a székely határőrségben szolgált. Gyulafehérváron, Pesten és Bécsben kapott pattantyús kiképzést, de a császári katonai hierarchiában nem várt rá felemelkedés, ezért leszerelése után kisbirtokosként gazdálkodott. A magyar szabadságharc erdélyi küzdelmeinek aktív részeseként vagyonát pénzzé tette, hogy támogassa a szabadságharcot, és a honvédsereg számára ágyúkat tudjon önteni. 

Részt vett az ágyúkezelők kiképezésében, és őrnagyként haláláig a honvédtüzéreknél szolgált. Mindenét feláldozta a szabadságért, a hazát védve a csatamezőn vesztette életét, amikor az Uzon és Kökös közötti kökösi ütközetben az orosz tüzérség ágyúgolyója eltalálta.

Katolikus létére református temetőben nyugszik Eresztevényben, ahol emlékére 1892-ben emelt emlékmű körül kopjafarengeteget

állítottak és mára a magyarság emlékhelyévé vált. Az ágyúi közül egyetlenegy maradt fenn, mely sok viszontagság után mára a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában van, Kézdivásárhelyen.

A képen: Gábor Áron elestének helye és sírja Kökös határában, Háromszék vármegyében.

Olyannyira szerették és tisztelték, hogy nevét a Gábor Áron rézágyúja… kezdetű népdal is őrzi. „ Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva....







....és vannak férfiak akik a feleségüket sem képesek megvédeni.....