ÚT egy egészséges hosszú élethez. Első rész.

Dr. Wallach egy igen népszerű orvos Amerikában, akit 1991-ben

Nobel-díjra jelöltek.

(Egy moszkvai előadás szövege lett felvéve, a fordító megőrizte az

előadó sajátos szóhasználatát.)

Nagyon olvasmányos és tanulságos!

Ne riadjon meg a szöveg hosszától !

Nagy örömömre szolgál, hogy találkozhattam Önökkel. Én egy farmon

nőttem fel, St. Louis nyugati részén. Az 50-es években elkezdtünk

marhákat tenyészteni. Ha ismerik a marhatenyésztést, bizonyára tudják, hogy a profithoz vezető egyetlen út: önállóan megtermelni a kukoricát, a szójababot és a szénát. A malomban megőrölték ezeket, és rengeteg vitamint és ásványt adtak hozzájuk, így készült a marhatáp. Hat hónap múlva a marhákat piacra lehetett vinni. Gondosan szelektáltuk őket, a legjobb egyedeket magunknak hagytuk.

Az az érdekes, hogy miután ennyire gondosan, saját kezűleg készítettük a marhatápot, képzeljék el, sosem szedtük semmilyen ásványt és vitamint. Pedig fiatalok voltunk, és legalább 100 évig akartunk élni fájdalom és betegség nélkül.

Ez nagyon izgatott engem, és egyszer megkérdeztem az apámtól: "Mondd apa, nekünk miért nem ugyanúgy csinálod az ennivalót, mint a teheneknek?" Apám nagyon bölcs gondolatot ajándékozott nekem, ő azt mondta: "Hallgass fiam, értékeld azt, hogy mindennap friss

élelmiszerhez jutsz a farmról! Remélem érted." Természetesen többet nem zaklattam őt, mert nem akartam, hogy ne kapjak ebédet, vagy vacsorát.

Később mezőgazdasági iskolába mentem, amelyet elvégezve tudományos fokozatot kaptam, és állattenyésztési, gabonatermesztési és földtani szakember lettem.

Ezután két évre elutaztam Afrikába. Ott teljesült a gyermekkori álmom,együtt dolgozhattam Maur Parkinsonnal. Sokan emlékeznek rá a könyvei miatt, nagy ember.

Két év múlva táviratot kaptam. A St. Louis-i állatkert állást ajánlott nekem. A Nemzeti Egészségügyi Intézet 78 millió dolláros támogatást nyújtott az állatkertnek, és szükségük volt egy állatorvosra, aki azállatkertben kimúlt állatokat boncolta volna.

Én beleegyeztem, odamentem dolgozni, de természetesen nem csak ebben az állatkertben kellett boncolnom az állatokat, hanem a brookwaldsi, chicagói, New York-i, Los Angeles-i és más állatkertekben is.

A környezetszennyezésre szuperérzékeny egyedeket kellett megfigyelnem,

mert a 60-as években még senki sem volt tisztában az ökológiai

problémákkal és katasztrófákkal. Szóval, a halál okainak feltárásához

17500 boncolást végeztem el, és a következő eredményre jutottam:

"Minden állat és ember, amely természetes halált hal, a tápanyag miatt halt meg".

A kémiai és biokémiai elemzések eredményei pontosan arra mutattak,

hogy a halál a helytelen táplálkozás eredményeként következik be, és

ez annyira meglepett engem, hogy visszatértem a marhák táplálásához

75 tudományos cikket írtam, 8 tankönyvet más szerzőkkel együtt és egy

könyvet önállóan. Ezt a könyvet 140 dollárért vásárolták

orvostanhallgatók. 1700 újságban közölték a cikkeimet, felléptem

tévéműsorokban és sok egyéb helyen.

De akkor, a 60-as években aránylag kevesen voltak, akiket érdekeltek volna a munkáim a táplálkozásról. Mit tehettem? Kénytelen voltam visszaülni az iskolapadba és orvosi képzettséget szerezni, ami tette, hogy használjam azt a tudást, amit még az állatorvosi egyetemen szereztem. Bármilyen meglepő, de működött. 15 évig dolgoztam Arizonában, ahol közönséges orvosi praxiso volt.

Ma szeretném megosztani Önökkel azokat az ismereteket és következtetéseket, amelyeket ez alatt a 10-12 év alatt gyűjtöttem. És ha csak a 10%-át jegyzik meg annak, amit itt hallani fognak, elég sok kellemetlenséget és szenvedést, meg egy csomó pénzt fognak megtakarítani és sok évvel meghosszabbítják az életüket. De ezeket az éveket nem kapják meg csak úgy, csak bizonyos

erőfeszítések árán.

Most a legfontosabbat szeretném elmondani.

 Az ember élettartamának

genetikai potenciálja 120-140 év.

Napjainkban mindössze öt olyan népcsoport van, amelyek képviselői

120-140 évig élnek. Ezek keleten, Tibetben és Nyugat-Kínában élnek.

Ezek a népcsoportok szerepeltek James Hilton "Az elveszett horizont"

című könyvében, amelyet még 1964-ben írt.

A könyv adatai szerint a legidősebb ember a kínai Li doktor volt, aki

Tibetben született. Amikor betöltötte a 150. életévét, a császári

kormánytól oklevelet kapott, amely bizonyította, hogy tényleg 150

éves, azaz 1677-ben született. Amikor betöltötte a 200. életévét, akkor egy másik oklevelet kapott. A dokumentumok azt bizonyítják, hogy 256 éves korában halt meg. Amikor 1933-ban meghalt, írtak róla New-York Times-ban és London Times-ban, ahol elég jó dokumentumokkal alátámasztották a leírtakat. Lehet, hogy mindössze 200 éves volt, nem 256 éves...

Kelet-Pakisztanban élt egy népcsoport, akik bogazoknak nevezték

magukat. Ők is híresek voltak a hosszú életükről, 120-140 évig éltek.

A volt Szovjetunióban grúzok, akik szeretik savanyú tejtermékeket (!), 120

évig élnek. Az örmények, abháziak, azerbajdzsániak nagyon jól tartják

magukat még 120-140 évesen is.

1973-ban, a National Geographic januári számában külön cikk jelent meg

azokról az emberekről, akik 100-nál több évet éltek. A cikk bőségesen

el volt látva illusztrációkkal, amelyekről annyira híres a lap. A sok

fénykép közül három nagyon megmaradt az emlékezetemben.

Az egyiken 136 éves nő volt. Nagyon jólmulatott, nem volt

 ágyhoz kötve egy szociális otthonban, ahol ráadásul

havonta 2000 dollárt kellene fizetnie az ellátásért.

136 évesenélvezte az életét!

A másik fényképen két házaspár volt, akik éppen a 100. és a 115.

házassági évfordulójukat ünnepelték.

A harmadik fényképen egy férfi volt, aki Örményország hegyvidékein

teát szüretelt, munka közben egy kis rádiót hallgatott. Az anyakönyvi

bejegyzések - születési dátuma, keresztelési dátuma, gyermekei

születési dátumai - szerint ő volt akkor a legöregebb ember a Földön.

A nyugati féltekén a hosszú életükről híres emberek az Andok

indiánjai, akik Ecuadorban, illetve Peru dél-keleti részén élnek. A

Titikaka-törzs legöregebb képviselői akár 120 évig is élnek.

Guinness Rekordok könyvében szereplő, virginiai lakos Margaret Pitch,

mint a legöregebb amerikai, 115 éves korban halt meg. Egy esés

következtében hunyt el. Ki találja ki, mitől halt meg? Így van, a

csontritkulástól. Ez a nő kalciumhiánytól halt meg. Nála nem volt

szívelégtelenség, rák vagy cukorbetegség, de három héttel az esés után

meghalt, mert a szervezetében nem volt elég kalcium. Érdekes, a lánya

azt közölte, hogy a halála előtt Margaret Pitch nagyon kedvelte az

édességet. Ez az ismert Pikebetegség, majd beszélünk róla.

Általában, ha nagyon hódolunk csokoládénak, és más édességnek,

az aztjelenti, hogy a szervezetünkben króm- és vanádiumhiány van.

A nigériai Baue törzs főnöke 126 évesen halt meg. Temetésén az egyik

felesége azzal dicsekedett, hogy a férjének halálakor az összes foga

megvolt, ami azt jelenti, hogy a belső szervei is kellőképpen ellátták

a funkcióikat.

Szíriában 1933. júliusában egy férfi 133 éves korában hunyt el. Nem

azért került a Guinness Rekordok könyvébe, mert 133 évet élt, és nem

azért, mert 80 éves koráig négyszer megnősült, hanem azért, mert 80

éves kora után még 9 gyermeket nemzett. Ha megszámoljuk, hogy minden

gyermek 9 hónapig az anya hasában fejlődik, legalább 1 évig szopik, és

még egy év van a gyermekek között, akkor kijön az, hogy ez az ember

100 éves kora után is apa lett. Ezért került bele a Rekordok könyvébe.

Úgyhogy ne búsuljanak uraim, van még remény!

Most pedig következzék egy kis tudomány:

Arizonában 1993. novemberében érdekes kísérletet végeztek.

Három fiatal pár három évig teljes elszigeteltségbe vonult.

Egészséges táplálékon éltek, amelyet saját maguknak

megtermesztették, tiszta levegőt szívtak, és tisztított vizet ittak.

Három év múltán a Kaliforniai egyetem gerontológusai megvizsgálták

őket. Minden adat, mint a vérvizsgálat eredménye, és egyéb élettanilag

fontos mutatók, belekerültek számítógépbe, amely a következő

prognózist számította ki: ha tovább is így élnek, akkor 165 évig

élhetnek. Ez ismét bizonyítja, hogy 120-140 éves életkor teljesen reális.

Napjainkban az amerikaiak átlagéletkora 75,5 év, az orvosoké pedig 58év. Ha igényt tartanak a statisztikai 20 évre, ne menjenek orvosnak.

Van két alapvető dolog, amihez ragaszkodnunk kell, ha hosszú életűek

közé akarunk sorolni magunkat. Ha 120-140 évig akarnak élni, akkor:

Először is, kerüljék a veszélyeket, például, ne lépjenek taposó aknára.
Kerülni kell tehát az értelmetlen és szükségtelen veszélyeket.

Ha orosz rulettet játszunk, dohányzunk, iszunk, csúcsforgalomban

rohangálunk az út közepén, akkor nem hiszem, hogy megéljük a 120.

életévünket. Ez humorosan hangzik, de képzeljék el, hogy évente

emberek ezrei halnak meg, mert hasonló hülyeségeket művelnek. Én azt szeretném, hogy lehetőség szerint védjék meg magukat. Ha van lehetőségük megelőzni valamilyen betegséget, különösen gyógyíthatatlan betegséget, akkor ezt a lehetőséget meg kell ragadni.

Másodszor, csak azt kell tenni, ami hasznos! Szükségünk van 90 táplálék-kiegészítőre, ebből 60 ásvány, 16 vitamin, 12 alapvető aminosav és 3 alapvető zsírsav. Összesen 90 kiegészítő a mindennapi étrendünkhöz, amelyek hiánya különböző betegségeket okozhat. Erről mostanában újságok cikkeznek, a rádióban, a tévében beszélnek róla.

Mindenki tud erről, mert az embereket érdekli az egészség, a hosszú

életkor, a táplálékkiegészítők, és az orvosok is állandóan erről

beszélnek nekünk. De nem azért, mert ezt követeli meg tőlük az orvosi

munkájuk. Azt ne gondolják, hogy az orvosok kérik az újságírókat, hogy

erről cikkezzenek! Nem, ez azért van, mert az ilyenfajta információ

növeli az újság eladhatóságát.

Ha ez nyomtatásba került, akkor biztos van benne valami. De

kötelességem elmondani Önöknek, miután 14500 állati és 3000 emberi

boncolást végeztem a világ különböző pontjain, és mindig egészséges

akartam lenni, egészséges gyermekeket, unokákat és dédunokákat akarok,

az én véleményem az, hogy ha nem fektetünk be magunknak vitaminokba és

ásványokba, akkor az orvosok jólétébe fektetünk be. Szilárdan hiszem,

hogy pont mi segítjük elő az orvosok jólétét (?).

első rész vége