A világ nagyjainak véleménye a magyarokról

Már akkor is büszkék lehetünk hazánkra, ha "csak" a tudományban és sportban elért eredményekre utalunk. A múltunk is "otthagyta" a bélyegét a világban. Ha belegondolunk, hogy már az őskorban és az ókorban is emlegették népünket, hogy rólunk írtak egyiptomi, arab, héber, görög és egyéb nemzetiségű mai napig híres emberek "dicséreteket", akkor azt hiszem, nincs is mit szégyelnünk.  (Hacsak azt nem, hogy a mai világban egyre jobban elfelejtjük igazi hitünket, népszokásainkat, népzenénket és ahelyett, hogy megismernénk hazánk csodás, szakrális helyeit, a nyugati országok kultúrájára és tájaira vágyódunk.) Azt is csak "halkan" jegyzem meg, hogy az Apokrif iratokban utalás van Jézus magyar eredetére, de ezt sokan még fel sem tudják itthon fogni. 

 Nézzük, hogy a "világ nagyjai" mit is nyilatkoztak a magyarokról.

THEOPHYLACTUS SIMOCATTA (korai 7. század) bizánci történetíró: “A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegőt tisztelik, a földet dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtő). Neki lovat, ökröket és juhokat áldoznak, és vannak papjaik, akikről azt tartják, hogy megvan bennük a jövendőmondás képessége”.

BÖLCS LEO bizánci császár (866-911): "A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget, fagyot, a hideget, minden nélkülözést tűrnek. Szabadságkedvelők és pompakedvelők."

Sankt Gallen-i Évkönyvben EKKEHARD (895-1060) írja: "Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőséggel adtak..."

LOTHARINGIAI REGINO apát Világkrónikájában (908) írta a magyarokról: "A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen... karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni... Természetük dölyfös, lázadozó... természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre."

FRUILI BERENGAR (845-924) itáliai király (887-915), utolsó szent római császár (915-924) lombardiai követe a magyarokról 921-ben: Gazdagságuk pazar és szembetűnő. Hatalmas sereget tudnak kiállítani! Kürtszóra indul fordul egész serege. Napokig lovagolnak váltó lovaikon. Ha megindulnak megmozdul ég és föld alattuk. Harciasságuk és bátorságuk egyedülálló. Nem félnek a haláltól! Mosolyogva halnak meg! Legyőzhetetlenek.

BÖLCS LEO bizánci császár (866-912): “A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget, fagyot, a hideget, minden nélkülözést tűrnek. Szabadságkedvelők és pompakedvelők.”

LOTHARINGIAI REGINO prümi apát ( – 915) Világkrónikájában (908) írta a magyarokról: “A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen… karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni… Természetük dölyfös, lázadozó… természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre.”

LUITPRANT cremonai püspök 910-ben írja, miután a magyarokkal egy éven át állandó érintkezésben volt: “gens Hungarorum videlicet christiana…” azaz “a Magyar Nemzet nyilvánvalóan keresztény”.

AHMED IBN RUSZTA perzsa lexikografus és földrajzíró 930 táján írja: “A magyarok turk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba… A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van… Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak.”

Régi bajor krónikából, a Lech-parti verség után (955) az ebersburgi erősségbe hurcolt ékességeiktől megfosztott foglyoktól elvett dolgokról (Szalay László- Mg. Tört.): "Eberhard gróf kiválogatván magának illetőségét, az arany nyakláncokból, melyekkel nyakukat ékesítik s az arany csengettyűkből, melyek ruházatjuk alját beszegzik, három font aranyat templomi ékességek készítésére ajándékozott." EKKEHARD írja a Sankt Gallen-i Évkönyvekben: “Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőséggel adtak…”

GARDEZI perzsa író, 1050. körül: “A magyarok bátrak, jó kinézésűek, és tekintélyesek. Ruházatuk színes selyemszövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelők.”

PRÁGAI KOZMA cseh püspök Könyves Kálmán idején Magyarországon tartózkodott. 1110-ben írja krónikájában: “A magyar király/nép hatalmas, kincsekben gazdag, háborúban diadalmaskodó s a föld bármely királyával képes szembeszállni”

HARTVIK német bencés szerzetes, győri püspök 1088-tól él Magyarországon. 1100 körül megírja két előzőleg írt szöveg alapján Szent István király életrajzát. A Hartvik legenda szerint II. Szilvester pápa: “keresztet küldetett a királynak, mintegy az apostolság jeleként, így szólván: Én apostoli vagyok, ő viszont méltán Krisztus apostola, ha Krisztus ennyi népet térített meg általa. Ezért rendelkezésére bízzuk, miként az isteni kegyelem őt oktatja, az egyházaknak s népeiknek mindkét törvény alapján történő igazgatását.”

PIERE VIDAL provencei trubadur a XII. században járt Imre királyunk (1196-1204) udvarában és így írt hazánkról: "Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz. Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkű barátokat és szolgákat."

MIHÁLY SZÍRIAI PÁTRIÁRKA 1196: A magyarok “becsületesek, őszinték, életfenntartásukban okosak… nem szeretik a sok beszédet.”

BERNARDUS AYGLIER (1216-1282) francia születésü Monte Cassino-I apát (1263-1282) 1269-ben írja: “A magyar király hatalmas, amikor megindítja seregeit, északon, keleten mozdulni senki nem mer.”

TYRUSI VILMOS püspök, (kb. 1130-1186) aki feljegyezte az első kereszteshadak átvonulását, írja krónikájában: “A magyarok keresztények, békességes, jóindulatú, jómódú emberek.”

FREISINGI OTTÓ /Otto Frisingensis/ cisztercita szerzetes (1114-1158) osztrák születésű német püspök és krónikás 1147-ben mint a második kereszteshadjárat egyik vezetője járt Magyarországon. Nem túlságosan kedvelte a magyarokat. 1147-ben II. Géza király mindössze 16-17 éves volt! Az előkelő származású német püspök így írt a királyról és országáról: “Ez a tartomány, amelyet a régiek Pannóniának neveztek, mivelhogy köröskörül erdőségek, hegyek… környékezik… Erdőkben fölötte gazdag, telve mindenféle vadakkal. Felületének szépsége éppoly bájos, mint amilyen dús földjének termékenysége, úgy, hogy mintegy Isten paradicsomának, avagy pompás Egyiptomnak, – boldog Arábiának lehetne nevezni azt. Mindenkinek magatartását egyedül a király határozza meg. Mindnyájan úgy engedelmeskednek a fejedelemnek, hogy nem csak nyílt ellentmondásokkal fölizgatni, hanem még titkolt suttogással sérteni is bűnnek tartanák… ebben a nagykiterjedésű országban senki sem mer a királyon kívül pénzt verni, vagy vámot szedni… Amikor pedig a király akarja vezetni a sereget, akkor mindnyájan ellentmondás nélkül egy testben egyesülnek.”

ABU HAMID AL-GARNATI andalúziai mór/arab (1080-1169) író, utazó, földrajztudós 1150-1153-ig élt Magyarországon II. Géza király udvarában. Feljegyzései elsősorban a Magyarországon élő, vallásukat szabadon gyakorló, kétféle muzulmánokról szólnak, akiknek tanácsadója, lelkivezetője volt. A magyar királyságról a következőket írja: ” Bátor emberek, megszámolhatatlanul sokan vannak. Országuk, melyet Unkúrijának hívnak, 78 városból áll, s mindegyikben számtalan erőd, a hozzá tartozó majorságokkal, falvakkal, hegyekkel, erdőkkel, kertekkel…. Hegyeik sok ezüstöt és aranyat rejtenek magukban. Magyarország egyike azoknak az országoknak, ahol a legkönnyebb az élet… A básgird király gyakran pusztítja a bizánci területeket… megverték a bizánci király tizenkét seregét… királysága sokszorta jelentékenyebb, mint Bizánc urának királysága – megszámlálhatatlanul sok katonája van, s országának területe húsznapi járófölddel vagy többel is nagyobb, mint Bizánc területe. Valamennyi nép fél a támadásától, mert sok a katonája és nagy a vitézsége… Amikor visszatértem a szlávok országába, a királyuk nagy tisztelettel fogadott minket, mivel nagy becsben tartotta a Básgird király levelét, félve tőle.”

Az alig 20 éves II. Géza király bölcsességére vall Abu Hamid al-Garnati következő feljegyzése: ” Amikor (a király) meghallotta, hogy megtiltottam a muszlimoknak a borivást és megengedtem nekik, hogy ágyasokat vegyenek maguk mellé és négy szabad nőt (feleségnek), akkor azt mondta nekem: Nem ésszerű ez, mert a bor erősíti a testet, a sok nő viszont gyengíti a testet és a szemet. Az iszlám vallás előírásai nincsenek összhangban a józan ésszel.”

PIERE VIDAL provencei trubadur a XII. században járt Imre királyunk (1196-1204) udvarában és így írt hazánkról: “Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz. Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkű barátokat és szolgákat.”

DANTE ALIGHIERI (1265-1321) olasz költő, az irodalmi olasz nyelv megalkotója, az Árpád-házi királyok utáni trónö­röklési harcoktól sújtott Magyarországra küldött üzenete: “Ó, boldog Magyarország, ne engedd tovább gyötreni magad!” (O Beata Ungheria! Se non si lascia piu malmenare!) Danteezt is mondta hazánkról: “Magyarország a Szentek Paradicsoma”.

CARDAILHAC JÁNOS alexandriai pátriárka így jellemezte Nagy Lajos magyar királyt (1342-1382), akit személyesen ismert: “Isten a tanúm, hogy nem ismerek oly nagy és hatalmas uralkodót, aki oly alázatosan és szerényen viselkednék, és becsülete megsértése nélkül annyira óhajtaná a közbékét és nyugalmat.”

II. MURAD szultán (1404-1451) kijelentette: “Aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak.”

A Német-Római császár kancellárja írja 1444-ben: “Nagy hatalma van Magyarországnak és nagy az ereje, de ahhoz, hogy a törököt Európából kiűzhessék, sokkal nagyobbra lenne szükség.”

V. MIKLÓS pápa 1449-ben, III. CALLIXTUS pápa 1455-ben: “A Kereszténység védő pajzsa” címmel tüntette ki Magyarországot.

II. PIUS pápa Hunyadi János seregének világjelentőségű nándorfehérvári diadala után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelében: “Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője.”

ANTONIO BONFINI (1425-1502) olasz humanista: “Az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét nem szemérmének megfertőztetését, melyet otthon úgy, mint a táborban kerülték.”

MARZIO GALEOTTO (1427-1497) olasz humanista és történetíró Mátyás király udvarának étkezési szokásairól írja: “A királyi asztalra kerülő étkek sora bő és változatos. Bel- és külföldi tudósítások egyaránt gazdagnak mondják Magyarországot égaljuk minden állat és növényfajtájában, és valóságos Kánaánnak festik, melyből minden bőségesen tellett az udvari konyhára. A kenyérre nagy gondot fordítottak: magyarosan kovásszal készítették és még Beatrix királyné jöttével sem cserélték fel a jó magyar kenyeret az olasz zsemlekenyérre.” Galeotto szerint más országokban teljesen ismeretlen halfajtákban is dúslakodott Mátyás birodalma. Szerinte a hálót az ország egyetlen folyójába vagy halastavába sem vetették ki hiába. (A mennyhal és a csuka voltak a legkedveltebbek.) Külföldről idekerült írók a magyar borokat általában, Mátyás borait pedig különösen kitűnőnek találják, s mint külföldön szokatlan dolgot említik meg, hogy a király és a főurak egyaránt sokféle bort fogyasztanak evés közben. (Kútvölgyi Mihály: Megőrzött ízek, vadételek, Timp kiadó 2007)

MARZIO GALEOTTO és ANTONIO BONFINI (1425-1502) olasz humanisták mindketten azt írják Magyarországról, hogy Európa népei mind írigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévő gazdagságot, ezért gyűlölet veszi őket körbe. Magyarországon a leggazdagabb a föld, bő a hal-áldás, nagymennyiségű a kenyérgabona, a bor pedig kiváló.

ENEA SILVIO PICCOLOMINI (1405-1464) a későbbi II. Pius pápa 1444-ben levélben írja Széchy Dénes esztergomi érsek primásnak (1440-1465): “Minden joguk megvan a magyaroknak visszakövetelni a koronát, mert a magyar királyság archiregnum.” (Archiregnum főkirályságot, őskirályságot jelent)

JEAN LEMAIRE DE BELGES (1473-1525) francia /vallon/ író 1511-ben írja: “Magyarország a kereszténység védőbás­tyája.”

ROBERT JOHNSON 1616-ban: “Ez az egy királyság többet tett az otto­mán ambíciók csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására, mint a többi összes keresztény államok együttvéve.”

SAVOYAI JENŐ (Eugene de Savoie-Carignan) herceg (1663-1736) francia születésü osztrák hadvezér és államférfi, a magyarokról: “Ha győznek, az a mi győzelmünk – Európáé -, ha vesztenek, az az ő szerencsétlenségük.”

MILTON JOHN (1608-1674), az Elveszett Paradi­csom szerzője: “Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat áll fenn.”

MONTAGU MÁRIA, (Wortley angol követ felesége) írta 1717-ben: “A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, s az összes bécsi szépségek Magyarországból kerültek ki”.

CHARLES-LOUIS MONTESQIEU (1689-1755), francia filozófus: “A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi bátorsá­gáról. Vendégszeretetének legendás híre van.”

CHARLES MAURICE TALLEYRAND-PÉRIGORD gróf (1754-1838) francia államférfi, diplomata mondta Napoleonnak: “Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük amit akarsz.”

JULES MICHELET (1798-1874) francia történész: “A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette? Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hősével szemben. E nemzet hősi példájával felemel és megnemesít minket. A magyar hősiesség magas erkölcs megnyilatkozása.”

NAPOLÉON BONAPARTE /Napoleone di Buonaparte/ (1769-1821) hadvezér, politikus, francia császár olasz nemesi családból származó, korsikai születésű francia 1809-ben írta hozzánk magyarokhoz intézett kiáltványában a győri csata előtt: “Dicső származástok régiségével méltán büszkélkedhettek…”

VICTOR HUGO (1802-1885) francia költő, író: “Magyarország a hősök nemzete, Német­ország az erényt, Franciaország a szabadsá­got, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemzetek sorában. Magyarország a hősiesség megtestesülése.”

ELISÉE RECLUS (1837-1916): “Magyarország rendkívüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggőbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpátok által körülvett óriási arénában.”

G. HERRING angol utazó 1838-ban kiadott útiraj­zában írja: “Magyarország gátja volt a török terjesz­kedésnek, bölcsője az alkotmányos szabadság­nak és a vallási türelemnek.”

EDUARD SAYOUS (1842-1898) francia történész: “A nyugati nemzeteknek hálával kell elismerniük azokat a szolgáltatásokat, amelye­ket Magyarország tett a civilizációnak, elő­ször, amikor testével vetett gátat a barbariz­musnak, majd midőn tántoríthatatlan bátorság­gal ragaszkodott szabadságához.”

SAINT RENÉ TAILLANDIER (1817-1879) francia író, kritikus: “A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, előbb-utóbb fel fog támadni.”

R. BACKWILL angol politikai író írja 1841-ben: “Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az, ami régente volt: Európa legbüszkébb védőbástyája.”

OTTO VON BISMARCK német kancellár (1815-1898): “Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik.”

VAUTIER francia politikus a 20. század elején írja: "Magyarország múltja fényes, de a jövő még dicsőbb sorsot tart fenn számára. E jobb sorsra érdemes nemzetet Ausztria úgyszólván elfalazta Európától, hogy egyrészt annál szabadabban kizsákmányolhassa, másrészt, hogy a külföld a függetlenség után sóvárgó magyarság panaszait meg nem hallhassa."

THEODORE ROOSEVELT (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben Magyarországon tett látogatásakor kijelentette: “Az egész civilizált világ adósa Magyaror­szágnak az ő múltjáért.”

ELISÉE RECLUS (1830-1905) francia földrajztudós: “Magyarország rendkívüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Eu­rópa egyik legösszefüggőbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legje­lentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpá­tok által körülvett óriási arénában.”

PAUL TOPINARD (1830-1911) francia antropológus, 1881-ben kiadott első antropológiai kézikönyvében írja: “Mai napság a műveltebb magyar családok arcvonásai a legszebbek közé tartoznak egész Európában. A közepesnél valamivel nagyobb termető, jól megtermett testalkatúak, szabályos arcvonásúak, barnás vagy fehéres bőrszínűek, barna hajúak és szeműek,… anthropológiai szempontból az eddigi adatok a finnekkel való rokonság ellen tanúskodnak…”

HANS NORMAN 1883: “Magyarország összes népei közül kitűnnek az igazi magyarok… jóalkatú, kemény izomzatú emberek, nemesek, mintegy márványból faragottak… szemeik tüzesek”.

RENÉ GROUSSET (1885-1952) francia történész, szakterülete Ázsia és a Kelet: “Magyarország Európa előőrse volt Ázsia felé. Árpád országának a kereszténység felvétele óta az volt a szerepe, hogy megállítsa a Kárpátoknál, vagy a Dunánál a mongol hódítókat. S az ő hősies ellenállása kényszerítette megállásra a törököt.

Szent PIO atya, született FRANCESCO FORGIONE (1887-1968) olasz kapucinus szerzetes jövendölése: “Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyöngyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Írigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”

LEON TAPIER: Európa nem ismerte fel idejében a szolidaritás fontosságát Magyarországgal szemben, melyre a török ellen folytatott háborúk teljes súlya nehezedett. A magyar nemesség a kereszténység lovagja szerepét töltötte be. A 12-15. századokban Magyarország bebizonyította, hogy azonos szinten áll Európa nagy államaival.

VAUTIER francia politikus a 20. század elején írja: “Magyarország múltja fényes, de a jövő még dicsőbb sorsot tart fenn számára. E jobb sorsra érdemes nemzetet Ausztria úgyszólván elfalazta Európától, hogy egyrészt annál szabadabban kizsákmányolhassa, másrészt, hogy a külföld a függetlenség után sóvárgó magyarság panaszait meg nem hallhassa.”

VENANCE PAYOT (1826-1902) francia természettudós: “Magyarország csodálatra méltó földrajzi egység, amelynek egyes részei összhangzato­san egymásra vannak utalva, és nem szakítha­tók el az egész sérelme nélkül.”

ARCHIBALD CARY COOLIDGE professzor (1866-1928), aki politikailag és történelmileg jól ismerte Közép-Európát, 1919, január 19-én Woodrow Wilson amerikai elnöknek jelentve javasolta – a Trianoni békeparanccsalkapcsolatban – Magyarország gazdasági egységének megtartását, ellenezve Erdély elszakítását: “Egy ezer éves egységes országra erőszakolni, elfogadtatni ilyen elrendezést, mint véglegest, a jövőt gyűlöletre, harcra és viszályra kárhoztatná, valószínűsítené egy katonai jellegű konfrontáció létrejöttét belátható időn belól.” (Javaslatát a konferencia nem fogadta el.)

GUGLIELMO FERRERO (1871-1942) olasz történetíró: “Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok által összefor­rasztva, és belső vonzóerők által összetartva, amit sem fegyver, sem toll máról holnapra föl nem bonthat.”

G. FERRERO olasz történetíró (1871-1942): "Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok által összeforrasztva, és belső vonzóerők által összetartva, amit sem fegyver, sem toll máról holnapra föl nem bonthat."

JAMES LOUIS GARVIN (1868-1947) angol újságíró a trianoni békeparanccsal kapcsolatban írta 1925-ben: “Valamennyi legyőzött nép közül a tehet­séges, felsőbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors.”

I. GARVIN angol publicista 1925-ben írta: "Valamennyi legyőzött nép közül a tehetséges, felsőbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors."

D'ANNUNZIO olasz költő 1926-ban: "Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország."

GABRIELE D’ANNUNZIO (1863-1938) olasz költő 1926-ban: “Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország.”

LORD SYDENHAM, az angol felsőház tagja 1927-ben kiadott könyvében írja: “A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsőséges múltú büszke népet, amely most a kisantant jól felfegyverzett népeinek gyűrűjébe van bezárva.”

LORD ROTHERMERE (1868-1940) 1927. június 27-én a Daily Mailben írja: “Az új európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa békéjének, és azok a kezek, amelyek a mai politikai hely­zetet létrehozták, a jövő háború magvait hintették el.”

JEAN COCTEAU (1882-1963) francia költő, festő, akrobata, zenekritikus, színész írta “Hommage dés počtes français aux počtes hongrois” című könyvében (1957): “Drága Magyarok ti csillagok az égitestek között – s mindannyian költők a tett tragikus lírája által.”

ALBERT CAMUS (1913-1960) francia nobeldíjas író 1957. október 23-án tartott beszédéből részlet: “A magyarok vére. Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe, – a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házipapucsát, mint a futball szurkolók a vasárnapi kupamérkőzés után. Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét.

A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásnak visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhángú bojkottját az elnyomókkal szemben. És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz estendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhúllnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magáramaradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérlenünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában… A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, – miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzottségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadták nekünk!”

ISMAIL GALAAL (1914-1980) szomál (Afrika) költő 1962-ben arról számol be, hogy Kelet-Afrika pusztáin tevekaravánok tábortüzeinél a magyar szabadságharcról énekelnek olyan törzsek is, melyek Európáról sem igen hallottak.

Isaac Asimov (1920-1992) orosz születésű amerikai biokémia professzor, író (Science Fiction), történész, humorista: egy óvatlan pillanatban ezt mondta róluk: “Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok.”

Voltak, akik még ennél is messzebbre mentek, s azt állították, hogy a földöntúliak már valóban köztünk élnek, csak magyaroknak mondják magukat…

HELMUT KOHL (1930-) német konzervativ politikus, kancellár 1982-1998-ig: “A legnagyobb csapást a nemzetközi kommunizmusra a magyarok mérték és a berlini falból az első követ a magyar hősiesség ütötte ki.”

ZBIGNIEW KAZIMIERZ BRZEZINSZKI (1928- ) amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó a 70-es években leírta: “Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát. Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak.” (A Nasa kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy Földünk élőlény, melynek a szív csakrája a Kárpát-medencében található. A Föld 7 energetikai központja közül a Pilisben található a Föld szívcsakrája.)

D’ANNUNZIO olasz költő 1926-ban: “Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország.”

G. FERRERO olasz történetíró (1871-1942): “Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok által összeforrasztva, és belső vonzóerők által összetartva, amit sem fegyver, sem toll máról holnapra föl nem bonthat.”

I. GARVIN angol publicista 1925-ben írta: “Valamennyi legyőzött nép közül a tehetséges, felsőbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors.”

XIV. DALAI LÁMA TENZIN GYATSO született LHAMO DÖNDRUB (1935- ) az 1980-as évek második felében kinyilatkozta, hogy “a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő szerepük van.”

HANS KUITERT holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-én jelent meg a "De Telegraaf"-ban: "A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni felsőbbrendűség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és - néhány palesztin számára - Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más természetű, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön. A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik nobeldíjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz a mese - az emberiség krémje.

Nepáli papok 2005-ben kijelentették, hogy mindennap imádkoztak a Földért. Most “vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövőt.”

2006. október 11-én Prágában a Dalai Láma üzente a magyaroknak: “Magyarok! Bár népük nagy múltra tekint vissza, a szabadság és a demokrácia terén még fiatalnak számítanak. A lehetőség mindazon által eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményező képességüket. Ehhez azonban az önbizalom elengedhetetlen. Éppen ezért akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk! Egy tibeti mondás úgy tartja: 9 kudarc 9 próbálkozást jelent. Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen nagymúltú nemzet fényes jövő előtt áll. Kérem dolgozzanak továbbra is keményen és távlatokban gondolkodjanak! Tartsák szem előtt azokat a nemes célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják. Az emberek sokszor – és ez a politikusokra különösen igaz – elvesznek az apró részletekben. Ez nem helyes. Gondolkodjanak távlatokban! Ez az én tanácsom. Köszönöm.”

TANPAI RINPOCE a nepáli Fehér Király kolostor vezető lámája magyarországi tartózkodása idején (2007) így szólt a magyarokhoz: “Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök örszágában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél!”

JOACHIM MEISNER (1933- ) bíboros, 1989-től kölni érsek, Budapesten, 2009. augusztus 20-án mondta szentbeszédében: “Európának szüksége van Magyarországra, arra a szenvedésben, háborúban és szükségben megerősödött népre, amely soha nem hagyta magát legyőzni.

Szent István államfelfogásában soha nem tudott az a nyugateurópai abszolutizmus kialakulni, ahol a király azt mondja: Az állam én vagyok. Ő országát Mária oltalmába ajánlotta. Királyságát úgy fogta fel, hogy ő csak gondozója és nem tulajdonosa azoknak az embereknek, akiket rá, mint intézőre biztak. Ha ez a fajta államfelfogás megmaradt volna a középkortól az újkorig, akkor az európai Kontinens sok szenvedéstől és nélkülözéstől menekült volna. Szent István királyi házába vette Máriát. Ő és honfitársai pedig Mária testvérei és Jézus tanítványai lettek. Ez Magyarországnak olyan méltóságot kölcsönzött, amely nem veszett el soha.”

És a végére hagytam, mert annyira aktuális Nostradamus, eredeti nevén Michel de Nostredame  (1503- 1566) francia származású udvari orvos, képzett csillagász-asztrológus, misztikus jós (látnok), gyógyszerész jóslata a magyarokról:

"Az írott szó elhal majd,
és egyre szegényebb lesz a beszéd,
a nemzetre egy talány hoz bajt,
mely elveszi az emberek eszét.

Egész nap otthonukban ülnek,
bámulnak hazug, mozgó képeket,
s mire a bálványok ledőlnek,
már alig születnek gyermekek.

Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér,
s az emberek apraját eldobják,
és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek,
súlyuk miatt már a koldusok sem hordják.

Értéke nem lesz semmi a munkának,
és nem lesz semmi haszna a pénznek,
uzsorások magyar földre licitálnak,
gazdagok helyett fizetnek a szegények.

Amit értelmes elme el sem képzel,
az megtörténik majd Hungáriában.
Senki nem boldogul erővel, sem ésszel,
csak gyilkos ármány és ravaszság van.

Dolgozni akarnál, de nincs munka,
pedig a földek parlagon hevernek,
aki eddig a munkát csak unta,
most koldusa lesz az idegeneknek.

Jön új nemzedék, mely erős lesz,
és nem szégyelli többé, hogy magyar,
a vének nemzedéke önmagán erőt vesz,
s nem csak önmagának túr és kapar.

Erkölcsében megújul majd az ország,
és végre büszke lesz minden fia,
mert ámulatba ejti egész Európát
ezerszáz évnek elteltével Pannónia.

Ötven esztendő lejártán új világ lesz,
a magyarok végre kézbe veszik sorsuk.
Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka,
a törvény az uzsorásokat sújtja.

Az ország még sokáig nem lesz gazdag,
de többé senki sem hal éhen,
a néppel új királyt is választanak,
s kezdődik elölről minden, mint régen.

Jön majd egy ember, a második
millennium után, ki felette áll
minden torzsalkodásnak: Ő lesz az itt,
ki Pannon-földről Istenhez kiált,
és Isten meghallgatja imádságait.

Ő lészen az, kinek uralkodása folytán
Pannónia ismét erős lesz és gazdag,
nagyobb lesz, mint akármely szultán,
az ő szavára minden országban adnak,
s önként kezére bíznak minden hatalmat.

A kétezredik év után hamar
nagy lesz az ország és erős,
visszatér hazájába mindegyik magyar,
s magyar földben nyugszik minden ős.

De a magyar föld része lesz a nagynak,
erős királyság, melynek nincs határa,
a keresztények farkasai már nem ugatnak,
Krisztus ellenségeit a föld kizárja."

A csoda te magad vagy. Amit nem tudsz a testedről.

EMBERNEK LENNI NEHÉZ, DE ÉRDEMES(...!)

Amikor megfogantál, egy DNS-dupla spirál voltál egy megtermékenyült petesejtben.

Miután 50-szer osztódtál, már 100 milliárd sejtből álltál, ami több, mint a csillagok száma a Tejút galaxisban.

Aztán erre a létre születtél. Minden egyes sejted, minden egyes másodpercben, több, mint 6 milliárd műveletet hajt végre.

Csak gondolj bele: az emberi test képes arra, hogy fertőzéseket pusztítson, emésszen, gyermeket foganjon, beszéljen, és tegye mindezeket ugyanabban a pillanatban.

A csoda te magad vagy.

A szíved 101 ezerszer ver naponta.

Az életed folyamán 300 milliószor.

Nap-mint-nap 23 ezerszer veszel levegőt.

A véred több, mint 95 ezer kilométert tesz meg a testedben keringve.

A szervezeted másodpercenként 25 millió sejtet állít elő.

Egy nap legalább 15 ezerszer pislogsz.

Az agyad körülbelül 100 milliárd idegsejtből áll.

Ha a DNS-láncodat kinyújthatnánk, 6 ezerszer is elérne a Holdig.

Óránként 600 ezer hámsejt válik le a bőrödről.

A csontjaid négyszer erősebbek a betonnál.

A szemed egymillióféle különböző színt érzékel, és több információ befogadására képes, mint a világ legnagyobb teleszkópja.

A tüdőd napi kétmillió liternyi levegőt dolgoz fel.

Amikor megérintesz valamit, az agyadba 200 kilométer per órás sebességgel érkezik az üzenet.

Bőrfelületeden összesen 280 ezer hőérzékelő sejt található.

Tízezer különböző illatot vagy képes felismerni, és a nyelveden tízezer ízlelőbimbó található.

A vérereid összesített hossza két és félszer annyi, mint a Föld kerülete.

A csoda te magad vagy.

Úgyhogy csak hallgasd a zenét.
Hallgasd a zenét.
Hallgasd a zenét, odabenn.
Hallgasd a zenét, ami benned szól.
Világegyetemek keringenek benned.
Naplementék ragyognak a szívedben.
A lábujjaidban szimfóniák zengenek.
A véred szabad folyóként csobog.
A köldöködből telihold sugárzik.
A tüdődben hűvös szellő süvít.
A szemedben finom eső szemerkél.
Minden lépted szeretet.
Minden érintéseddel szeretsz.
A tested maga az odaadás.
A csoda te magad vagy.
Úgyhogy vedd észre, vizualizáld a csodák galaxisát, amely benned van.
Ha bármikor elfelejtenéd: csak hunyd be a szemed, és hallgasd a zenét.
Hallgasd a zenét odabenn.
Hallgasd a zenét, ami benned szól.

A csoda te magad vagy."

NE HAGYD MAGAD ELTIPORNI...

The Future of Robots | The Future is Now

Kisfaludy György-2021.01.06_2.rész

Élet a Földön !

HIÁBA FUTSZ - A DOLGOK ÁLLÁSA 20210101 INFO BUBBLE 2 LIVESTREAM

Oltás Oltárian Óriási ökörség, német kutatók által

Kedves Ismerőseim !

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok !

2021 legyen a fény, a szeretet, 

és álmaid valóra válásának éve!

Megtalálták Ötzi, a gleccsermúmia élő rokonait!

Ötzi, az 5300 éves gleccsermúmia 19 távoli rokonát azonosították ma is élő tiroli férfiak személyében osztrák kutatók.

Az Innsbrucki Egyetem igazságügyi orvos szakértői DNS-elemzés segítségével találtak rá a tizenkilenc, ma is élő tiroli lakosra, akik rokonságban állnak Ötzivel, vagyis az Ötz-völgyi-Alpokban gleccserbe fagyva talált, körülbelül 5300 éve meghalt férfival. A tiroli jégember holtteste a világ legrégibb épségben fennmaradt emberi maradványa.

Walther Parson, az Innsbrucki Igazságügyi Orvostani Intézet kutatója elmondta, hogy a 19 tiroli férfi és Ötzi közös őstől származik. Ez az ős a friss adatok szerint legkorábban 10-12 ezer évvel ezelőtt élhetett, és feltehetően a Közel-Keletről vándorolt Európába. A tiroli férfiak azonban mit sem tudnak híres rokonságukról, a kutatók nem tájékoztatták őket.

A vizsgálat eredetileg Tirol lakosságát kívánta kutatni, és véletlenül bukkantak a meglepő összefüggésre. Körülbelül 3700 tiroli férfi véradó DNS-ét elemezték. Megadták születési helyüket és közeli férfi rokonaik származási helyét is.

Parson elmondta: vannak az ember DNS-ének olyan részei, amelyek általában változatlanul öröklődnek, a férfinél ezek az Y-kromoszómában, a nőnél a sejt mitokondrium nevű részében helyezkednek el. Változás csak mutáció útján jöhet létre, attól kezdve ez a mutáció öröklődik tovább. Az azonos mutációkat öröklő emberek csoportját ezért tudják a szakértők az úgynevezett haplocsoportokba összegyűjteni.

A haplocsoportok segítségével ismerheti meg a kutató a modern ember elterjedését és a történelem vándorútjait. A G haplocsoport például ma leginkább a Közel-Keleten fordul elő, Európában igen ritka, kivéve Tirolban.

Ötzi is a G, egész pontosan a G-L91 haplocsoportba tartozik. Parson és kutatócsoportja a genetikai elemzések segítségével még 19 olyan tirolit találtak, akik pontosan ehhez az alcsoporthoz tartoznak, tehát közös az ősük Ötzivel, a jégemberrel.

A kutatók feltételezik, hogy a svájci Engedinban és az észak-olaszországi Vinschgauban szintén élhetnek a G haplocsoportba tartozó emberek, ezért már felvették a kapcsolatot svájci és olasz tudósokkal, hogy a kutatást ott folytathassák.

Ötzi, a gleccsermúmia alapos jellemzése

Szeptember 19.-én történt: 29 éve 1991. 09. 19.

Megtalálták "Ötzi"-t, egy több ezer éves mumifikálódott férfit.

Ötzi similauni férfi volt, az Alpok Ötz-völgyi gleccserében, Ausztria és Dél-Tirol határvonalán találták. Jelenleg a Bolzano-i Városi Múzeumban őrzik.

A hauslabjochi ember vagy közismertebb nevén Ötzi, a jégember egy kb. 5300 éves gleccsermúmia a kora rézkor idejéből, amit 1991. szeptember 19-én Olaszország és Ausztria határán, az Ötz-völgyi-Alpokban, a Hauslabjoch[1] közelében, 3210 méter magasan találtak meg. Ötzi vadászott, és nagy valószínűséggel nem volt pásztor.

Ötzi, a gleccsermúmia genetikai anyagának elemzésekor új felfedezéseket tettek a kutatók: a jégbe fagyott ember hajlamos volt a szív- és érrendszeri betegségekre, a kullancsok által terjesztett Lyme-kórban és ízületi kopásban szenvedett, és tejcukorérzékeny is volt.

Ötzié a világ legrégibb, teljes épségben megmaradt emberi holtteste. A maradványokat az Innsbrucki Egyetem kórbonctani intézete emelte ki Rainer Henn professzor vezetésével 1991. szeptember 23-án,[2] nem régészeti módszerekkel (sűrített levegős kézifúróval, jégcsákánnyal és síbottal)

Mivel a tetemet Ausztria és Olaszország határán találták meg, mindkét állam igényt tartott rá. Az 1919-ben megállapított határvonal ugyanis egyenesen halad a határkövek között, így előfordulhat, hogy a vízválasztótól délre lévő területek még Ausztriához, illetve tőle északra fekvő részek Olaszországhoz tartoznak. Ebben az esetben a lelőhely a vízválasztótól északra, de az Olaszországhoz tartozó Dél-Tirolban van. Ausztria és Olaszország 2006-ban életbe lépett új államszerződése szerint a vízválasztó a határ, de úgy, hogy a Tisenjoch kivétel, és ezért a lelőhely továbbra is olasz területen van, 92 méterre a határtól.[4]

Maga a lelőhely egy, a gleccseren keresztben húzódó vízlevezető árok, amit 5300 évig fedett a jég. Ezzel magyarázható, hogy a rézkori vadász teteme szinte károsodás nélkül került később a felszínre, amikor a gleccser visszahúzódott.

A holttestet hat évig az Innsbrucki Egyetem Anatómiai Intézetében a gleccseréhez hasonló körülmények között tárolták, eközben alaposan megvizsgálták és konzerválták. Hatvannégy, a világ legkülönfélébb tájairól érkezett kutatócsoport dolgozott a jégemberen. 1998 januárjában a similauni múmiát a bolzanói (Dél-Tirol) régészeti múzeumba szállították, és ott egy egészen új hűtőtechnikával felszerelt mélyhűtő üvegvitrinjében állították ki -6 °C hőmérsékleten, 100% relatív páratartalmú levegőben.

A felfedezés vontatott, szakaszos jellege miatt nem volt egyértelmű, kit is illet a felfedezőknek járó jutalom, amit végül a bolzanói tartományi törvényszék 2003 novemberében a Simon házaspárnak ítélt. A döntés ellen a dél-tiroli tartományi bíróság fellebbezési eljárást indított, mivel más személyek – a szlovén Magdalena Mohar és a svájci Sandra Nemeth – is állították, hogy ők találtak rá a jégbe fagyott holttestre.[5] Az olasz törvények értelmében a régészeti leletek megtalálóit a lelet értékének 25%-a illeti meg. Emiatt a Simon házaspár nem fogadta el a dél-tiroli tartomány által először felkínált szimbolikus 5000 eurós jutalmat, majd hosszabb pereskedés után 2008-ban az illetékes bíróság kötelezte Dél-Tirolt egy „tisztességes” mértékű jutalom kifizetésére, ami végül 150 000 eurót tett ki.

A kb. 45 éves, 158 centiméter magas férfi holtteste szinte teljesen érintetlenül megmaradt. Feltételezik, hogy eredetileg magasabb lehetett, mert a test a fagy hatására összezsugorodik. A vadász 50 kilogrammos testsúlya a maga korában átlagosnak számított.

A múmián 15 kékesfekete, szénporral készült tetováláscsoportot találtak: negyvenhét, csoportonként párhuzamos vonalat valószínűleg gyógyító szándékkal rajzolták a lágyéktájon és a jobb bokája körül. Van még egy kereszt alakú rajzolat a jobb térdhajlatában, és több pont a klasszikus akupunktúra pontokon. Ezt a fajta „égetést”, ami közben tűvel gyógynövényeket juttattak a bőr alá, más népek is alkalmazták.

Az egyik tetoválás az ízületi kopás akupunktúrás pontjánál található.

A holttest mellett ruházatának maradványain kívül számos, a korra jellemző eszközt is találtak. Ötzi hosszában csíkos kabátja barna és fehér kecskeszőrből készült. Nadrágja az észak-amerikai indiánok viseletéhez hasonlító lábszárvédő volt, amit borjúbőrszíj rögzített. Ágyékkötője térdmagasságig ért. Cipőjének talpa barna medve bőréből, felső része szarvasbőrből készült. A cipőbe tömött szalmaréteg hőszigetelésre és párnázásra szolgált. Medveszőr sapkát viselt. A mellette talált, száraz fűből font, kb. 25 cm²-es anyagdarab valószínűleg egy köpeny része lehetett, mely esőkabátként működött akkoriban.

Épségben megmaradt Ötzi rézbaltája (szekerce). A balta feje 99%-ban tiszta rézből készült; az elemzések szerint az ércet Salzburg tartományban fejthették. Több, az i. e. 4. évezredből származó baltafejet találtak már, de ez az egyetlen olyan, aminek a nyele is megmaradt. Ötzi tekintélyes ember lehetett, ugyanis akkoriban a réz nagyon ritka, ezért értékes volt. A fejszével fát is tudott vágni, de ezzel készíthette el 180 centiméter hosszú tiszafa íját is. A nyílvesszők ostorménfából (Viburnum lantana) készültek, a nyílhegyek pedig tűzkőből, és ezeket faszén és nyírfakátrány keverékével ragasztották össze.[10] Egy ilyen íj utánzatával végzett kísérlet szerint a halálos fegyver lőtávolsága 30–50 méter volt.

Ötzi felszereléséhez tartozott még egy kőrisfanyelű és tűzkőhegyű tőr, a hátizsák egy ősi formája (Kraxe), aminek hevedere egy fából készült vázat tartott és egy nyírfakéregből készült edény, amiben valószínűleg a parazsat tarthatta. Kis bőrtáskájában egy csontár mellett tűzkőpengéket, azok élesítésére való köveket és gyújtótaplót találtak. A nála talált nyírfatapló vagy tűzgyújtási, vagy gyógyítási célokat szolgált, egy lapos, lyukas kődarab pedig amulett lehetett, de ez nem bizonyított.

A kutatók eleinte úgy gondolták, hogy hosszú barangolás után az éhség vagy a hideg végzett vele, csak később derült ki, hogy külső beavatkozás következtében hunyt el.

2007 júniusában egy olasz-svájci kutatócsoport arról adott hírt,[11] hogy kiderítették Ötzi halálának okát. A többszeletes komputertomográfia (Multislice Computer tomography)[12] és többdimenziós képet adó röntgen segítségével kapott felvételek elemzése kiderítette, hogy az Ötzi bal vállába fúródott nyílhegy – amiről már korábban is tudtak – szétroncsolta a vállhoz közeli artériát: a felvételeken Ötzi artériáján egy 13 milliméteres repedés látszik. Ez valószínűleg súlyos belső vérzést okozott és minden bizonnyal gyors halálhoz vezetett.

Egy bozeni patológus csoport Eduard Egarter-Vigl vezetésével már 2006-ban hasonló következtetésekre jutott,[13] a végleges bizonyítékot a Zürichi Egyetem kutatói adták.

Egy új elmélet alapján, amelyet 2007. augusztus 28-án egy olasz-osztrák kutatócsoport[14] mutatott be, Ötzi nem a nyílvessző okozta sérülésébe halt bele, hanem egy, a fejére irányzott ütés végzett vele.[15] Feltételezéseik szerint a nyílvessző okozta sérülés védtelenné tette ugyan Ötzit, de a seb nem volt halálos. Az új elmélet szerint szemből fejbe ütötték, amitől hanyatt esett, a fejét egy kőbe ütötte, és így koponyaagyi traumában hunyt el. Természetellenes testtartása és a seb körül talált alvadt vér arra enged következtetni, hogy támadója megfordította és megpróbálta kihúzni vagy letörni a nyílvesszőt.[16]

Az Ötz völgyi híres csákánylelet kb. ie. 3000-ből

Azt, hogy Ötzit nem sokkal halála előtt megtámadták, a bal karján és a kezein talált vágások, illetve ruházatán és tőrén található, más emberektől származó vérnyomok bizonyítják.

A szénizotópos kormeghatározás alapján Ötzi i. e. 3252-ben (±102 év) halt meg.

Az Innsbrucki Egyetem botanikusai Klaus Oeggl vezetésével megvizsgálták Ötzi gyomrában, illetve belében talált ételmaradékokat is.[17] Az eredmények alapján rekonstruálni tudták a halála előtti órákat. Halála előtt Ötzi nagy biztonságban érezhette magát, nagy pihenőt tartott, és kiadósan evett. Az elfogyasztott ennivalóban talált virágpor azt bizonyította, hogy Ötzi különböző vegetációs zónákban tartózkodott: először a fahatár körül tartózkodott[18] – akkoriban ez körülbelül 2400 méter magasan volt (ma 1800–2100 méter) – majd leereszkedett a Schnals vagy az Etsch völgyébe, és halála előtt kb. 6 órával onnan indult ismét felfelé, Tisenjoch felé. Bizonyosnak látszik, hogy konfliktusba keveredett, és akik szerint nem a harcban esett el, úgy vélik, hogy egyre magasabbra menekülve egy sziklamélyedésbe húzódott, ahol hirtelen hóvihar lepte meg, majd a szikla fölötti gleccserfolyam évezredekre betemette.

Több kutatócsoport is vizsgálta Ötzi mitokondriális DNS-ének összetételét, és eltérő eredményeket kaptak. Először, amikor Ötzit még az innsbrucki Törvényszéki Orvostani Intézetben fagyasztották, az Oxfordi Egyetem Bryan Sykes vezette kutatócsoportjának küldtek mintaanyagot kötő- és támasztószöveteiből (bőr, csont). Az angol kutatók a mitokondriális DNS kontrollszakaszát vizsgálva egyértelműen megállapították, hogy az európai típusú, és ezzel kizárták a piltdowni emberéhez hasonló lelethamisítás lehetőségét (ilyen korú és állagú múmiát csak Dél-Amerikából csempészhettek volna a helyszínre). A vizsgált szakasz pontosan egyezett egy Marie Moseley nevű, a kutatócsoport adatállományában már régóta szereplő bournemouthi ír vezetési tanácsadónőével, igazolva, hogy tisztán anyai ágon közös őstől származnak.

A tetem Bolzanóba szállítása után olasz kutatók is elvégezték a vizsgálatot.[19] Az ő eredményeik szerint a „jégember” az európai K1 haplocsoportba (azonos génmutációt hordozó embercsoport) tartozik, de DNS-e a három alcsoport egyikéhez sem hasonlít. Eszerint Ötzi népcsoportja az elmúlt ötezer évben (legalábbis leányágon) kihalt, már nem létezik.