.......kihuny a szerelem tüze.

Férfi: Hol rontottam el Mester?

Mester: Mindenhol fiam!

F:  Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?!

Az nem lehet, én megtettem mindent.

M:  Nem fiam, Te tettél, de épp a "mindent" nem tetted meg!

F:  Hogy érted ezt?

...
M: Anyát akartál, fiam, megkaptad! Mond mit jelent szerinted az hogy "anya"?

F:  hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg ilyesmi.

M:  Hát ez az látod, nem ezt jelenti!!  A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a 

családot!!  De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! 

S Te nem törődtél a Fényével!

F:  Na, de mi lett a szerelmével??

M:  Megölted!

F:  ÉÉÉN? Én öltem meg?  Az nem lehet, én szerettem!!

 
M: Valóban?  Akár egy háztartási gépet!!! S pont úgyis birtokoltad!

 Gondolod egy házassághoz elég ez?

F:  Na, de hol hibáztam, Mester?

M:  Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek!

Mert a nő szerelme a lelkéből fakad!

Három kör egymás körül:  Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső.

Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről!!

S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek! Te voltál az ő 

tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál 

volna!!

Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, 

kihuny a szerelem tüze!.

Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja a Fénye!!!

F:  De mit tegyek most Mester?

M:  Figyelj, s tanulj tőle!!

F:  ÉN tanuljak tőle?  Dehát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?

M:  Ezt fiam.  Gyengédséget!  Mert ez az Ő ereje.  A szíve!  

Messze felül van ez a Te erődtől!

F:  De hogyan tehetném ezt Mester?

 
M:  Mondtam már!  Figyelj !  Figyeld és csendesedj el!!

Kérdezd és hallgasd!  Ne, Te legyél mit szeret!!  S hagyd el a kifogásaid!

F:  Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!!

M:  Akkor bizony elvesztél fiam.  Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s 

őnélküle Te csak félember vagy!! 

Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden 

nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz!!

Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers 

erődben fürdeted magad!

Engedd meg, hogy Megmutassa magát Neked, szeresd, óvd, és öleld,hogy 

biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a Gyönyör 

kapuját!!

Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudatása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod.

De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad!  S ő felemel Téged, fiam azért hogy Te is emelhesd őt!!

Így működik!  Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess!!

S óvd mit a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed!!

S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!!

F Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása!  Így lesz!

Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!

S azt hiszitek ez mese?!  Pedig nem az!  Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s 

a férfi az ő Napja, hiszen a Földben van elültetve a MAG,benne él a tavasz, a nyár, 

minden virág, s az új élet belőle fakad, de mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye 

nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét 

szomjazza? S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s 

helyén csak kopár sivatag marad?