http://aranylo.blogspot.com/

2017. december 7., csütörtök

Próféciák , látomások a jövőbe látóktól

profeciaAz emberiséget két kérdés időtlen idők óta foglalkoztatja, és valószínűleg mindig is fogja, mégpedig a világ keletkezése, illetve a világ végének várható időpontja.
Bár a világvégét rendszeresen beharangozzák és végül sosem történik semmi, még mindig itt vagyunk, azt azért nem árt tudatosítani, hogy valamiféle paradigmaváltás nélkül ma már fenntarthatatlan az a világrend, amit kiépítettünk magunknak, így lehetséges, hogy a jóslatok valójában magát a változást hangsúlyozzák, és ilyen tekintetben elég sok esély van rá, hogy be is fognak jönni.

Szent Malakiás (1094-1148) az az ír püspök, aki leginkább az ír egyház újjászervezéséről ismert. A legenda szerint, mikor a püspök 1139-ben II. Ince pápánál járt, tett neki egy jóslatot. Egy látomás alapján megjövendölte, hogy a korától számítva, II. Ince pápával kezdve összesen 112 egyházfője lesz a Római Katolikus Egyháznak.
Mindezek mellett pedig több olyan esemény is volt, amelyek Malakiás próféciáit látszanak alátámasztani. Többek között a harmadik fatimai-jelenés, illetve Baba Vanga, bolgár jósnő is előrevetítette Róma bukását.
A jóslatok színvonalát jelzi az is, hogy úgy tűnik, maga Ferenc pápa is hisz bennük.


bizonyulnak.
Nehéz szavakkal leírni, hogy Cayce milyen tudatállapotban és milyen úton kapta az információkat a magasabb világokból. Vajon hipnotikus álmok, megérzések, látomások, jelenések, transz-állapotok vagy a tisztánlátás valamilyen egyedi formájában érkeztek az információk számára a természetfelettiből?

Érdemes olvasgatni , szemezgetni 
Tény viszont a diagnózisai, a jóslatai, az igaz látásai és az intuíciói sok esetben hitelesnek  Egy idő után már gyorsírónő jegyzetelt Cayce-nek. A feljegyzéseket angolul „reading”-nek nevezik, melyet sokféleképpen át lehet ültetni magyarra: olvasás, magyarázat, megfejtés stb.
A beteljesült jövendölések közül a legfigyelemreméltóbbak:
  • Az 1929-es tőzsdei összeomlás..
  • A második világháború befejezésének időpontja.
  • Az esszénusokról szóló állításai: halála után nem sokkal, 1947-ben megtalálták a Holt-tengeri tekercseket, amelyek egyértelműen igazolták állításait.
  • John F. Kennedy elnök halála.
  • A tény, miszerint az óceáni áramlatok befolyásolják az időjárást. (Ilyen például az El Niño.)
Ami manapság igazolódni látszik
  • Több Édenkert volt az emberiség történelmében: Atlantisz, Kaukázus, Kárpát-medence, a Góbi sivatag és a mai Irán térsége.
  • Jézus elment Egyiptomba tanulni, ahol kiképezték a küldetésére. Jézus, hírnökével, Jánossal együtt többek között a Nagy Piramisban kapott beavatásokat.
  • A Nagy Piramis egyelőre felfedezésre vár, mert a kutatócsoportokat leállították.
  • Az új világ központja Kína lesz.
A jövőre vonatkozó jövendölések
  • A maja jövendöléseknek megfelelően 2012. december 22-re egy csillagászati ciklusnak a lezárulását jövendöli, amely nagy katasztrófához vezet majd el bennünket.
  • Ennek az eseménynek az egyik folyománya lesz az egykori Atlantisz óceánból történő kiemelkedése. Másik következménye: „Amerika nyugati része leválik. Japán nagyobb része a tengerbe kell, hogy menjen”
  • A Gízában található, atlantiszi Feljegyzések Csarnokát újra fel fogják fedezni. Ezen kívül fantasztikus kincsekre fognak bukkanni a régészek, amelyek részint a gondolkodásunkat, részint a vallásosságunkat fogják globálisan átformálni.
  • A változások kora 1958-ban veszi kezdetét és földrengésekkel, illetve a pólusok elmozdulásával fog végződni.
  • Jézus, akit Nagy Beavatottnak szólít, vissza fog térni és ezzel beteljesülnek a próféciák.
  • Kína „a kereszténység bölcsőjévé válik”.
  • Új lelki és szellemi irányzatok fognak megjelenni.
  • Holisztikus gyógymódok fognak elterjedni a világban.
  • Közvetlenebb lesz a kapcsolatunk Istennel és a Felső Énünkkel.
  • Újra képesek leszünk a természetfeletti érzékszerveink használatára.
  • Drámai változásokra számíthatunk a Föld felszínén.
  • A tudomány és a spiritualitás közötti ellentét feloldódik.
  • A társadalmi osztálykülönbségek kiegyenlítődnek.
  • A vallásokat az egységes szemlélet váltja fel és Krisztus újra eljön hozzánk.
  • A tudati fejlődésünk nyomán megszűnik a rettegés.
 
Döntse el mindenki, hogy mennyire veszi komolyan Cayce jóslatait. Mindenesetre a jelek egyelőre sok szempontból ebbe az irányba mutatnak.


Az 1996-ban elhunyt Baba Vanga jóslatai 2017 végén újra felélénkültek a jövőnkkel kapcsolatban. A vak bolgár jósnő olyan dolgokat jósolt az emberiség számára, melyek a 2018-as évben érhetnek csúcspontjukra. Óriási változások indulhatnak majd meg, melyek az egész világot magukkal ránthatják.
Baba Vanga jóslatai eddig is sorra valósultak meg, és összességében az összes próféciájának a 80%-a pontosan megtörtént, ezért sokan kőbe vésett jövőként veszik az általa elmondottakat.
Annak idején, még életében jósolta meg a 9/11-es terrortámadást, a Brexitet, az Iszlám Állam felemelkedését, vagy éppen azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok 44. elnöke színes bőrű lesz.
A feljegyzései szerint egészen az 51. századig látta előre az emberi faj jövőjét…
Szent Nilus az ötödik századi aszkétikus irodalom egyik vezető személyisége volt. Ünnepe november 12-én van a keleti naptár szerint; megemlékeznek róla a Római Mártírológiumban is, ugyanazon a napon. Szent Nilus valószínűleg 430 táján halt meg, mivel nincs bizonyíték arra, hogy azután is élt.
Íme Szent Nilus próféciája: [? – 430] 
1900 után, a XX. század közepe táján, az ebben az időben élő emberek felismerhetetlenné válnak. Amikor közeledik az Antikrisztus eljövetele, zavaros lesz az emberek értelme az érzéki szenvedélyektől, és a becstelenség és a törvénytelenség egyre erősebb lesz.
 Akkor a világ felismerhetetlenné válik. Az emberek megjelenése megváltozik, és lehetetlen lesz megkülönböztetni a férfiakat a nőktől a ruházkodásban és a hajviseletben a szemérmetlenségük miatt. Ezek az emberek kegyetlenekké válnak, és olyanok lesznek az Antikrisztus kísértései miatt, mint a vadállatok. Nem lesz bennük tisztelet a szülők és az öregek iránt, a szeretet el fog tűnni, és a keresztény lelkipásztorok, püspökök és papok hiú emberek lesznek, teljesen elvesztve a jobb kéz és a bal kéz megkülönböztetését. Abban az időben a keresztények és az Egyház erkölcsei és így nagy szomorúság éri majd azokat, akik vagyonokat halmoznak fel. Bujaság, házasságtörés, homoszexualitás, titkos cselekedetek és gyilkosság fog uralkodni a társadalomban.
Abban az időben a nagy bűnöknek és a kicsapongásoknak köszönhetően a népek meg lesznek fosztva a Szentlélek kegyelmeitől, melyeket a keresztségben kaptak, és a bűntudattól is. 
Isten egyházai meg lesznek fosztva az istenfélelemtől és a jámbor lelkipásztoroktól, és a világon a keresztények szomorúsága állandósul abban az időben; sokan elvesztik teljesen a hitüket, mivel senkitől sem lesz lehetőségük meglátni a tudás fényét. 
Akkor elhagyják a világot, és szent menedékekben keresik a lelki szenvedéseiknek a megvilágítását, de mindenhol akadályokba és kényszerhelyzetekbe fognak ütközni.
És mindez abból a tényből fakad, hogy az Antikrisztus akar lenni az úr mindenekfelett, az egész világ uralkodója akar lenni, csodákat és fantasztikus jelenségeket fog produkálni. Romlott bölcsességet fog adni egy boldogtalan embernek úgy, hogy az fel fog fedezni egy olyan utat, amelyen beszélgetést tud majd folytatni egy másik emberrel a föld egyik végéből a másikig. 
Abban az időben az emberek úgy tudnak majd repülni a levegőben, mint a madarak, és leereszkednek a tenger fenekére, mint a halak. És amikor mindezt elérték, ezek a boldogtalan emberek kényelemben fognak élni anélkül, hogy tudnák ezek a szegény lelkek, hogy ez az Antikrisztus csalása. És az istentelenek! – A tudásuk tele lesz hiúsággal, fel fognak hagyni a jó úttal, és az embereket arra vezetik, hogy elveszítsék az Isten létében és a Szentháromságban való hitüket. 
     Akkor a végtelenül jó Isten látja az emberi faj bukását, és megrövidíti azokat a napokat azon kevesek kedvéért, akik még megmenekültek, mivel az ellenség még a kiválasztottakat is kísértésbe akarja vinni, ha az lehetséges. Akkor a büntetés kardja hirtelen megjelenik, és megöli a hitehagyottat és az ő követőit.

XIV. századból (1303-1373): Svéd Szent Brigitta
(forrás: fatimacrusader.com. Crusader 77. p 22. – Részlet)
A 2000. év előtt 40 évvel a Sátán szabadjára lesz engedve, hogy megkísértse az embereket. Amikor úgy látszik, hogy minden elveszett, Isten hirtelen megálljt parancsol a gonosz lelkeknek. Annak a jele, hogy ez mikor fog bekövetkezni, az lesz, amikor a papok felhagynak a szent kötelességeiknek a teljesítésével, és civil ruhába fognak öltözni, és az asszonyok úgy öltöznek, mint a férfiak, és férfiak pedig úgy, mint a nők.

Our Lady of Good Success és Fatimai Miasszonyunk
Azt mondta Mariana anyának, hogy a XX. században „a szenvedélyek el fognak hatalmasodni, és az erkölcsök teljes romlása fog bekövetkezni, mivel a Sátán fog uralkodni majdnem teljesen a szabadkőműves szekták segítségével. 
Különös figyelmet fognak fordítani a gyerekekre, hogy az erkölcseik általános romlását idézzék elő. Jaj azoknak a gyerekeknek, akik majd akkor élnek”.
 Miasszonyunk nyíltan beszélt a szekuláris humanizmus forradalmáról, amelyről olyan sokan írták, hogy az teljesen megszállja a mi időnk világi és vallásos intézményeit.
A házasság szentségével kapcsolatban, mely Krisztus és az Ő Egyháznak egységét szimbolizálja, ezt mondta:
 „A szabadkőművesség, amely hatalmon lesz akkor, gonosz törvényeket fog törvénybe iktatni azzal a céllal, hogy megszüntesse ezeket a szentségeket, és hogy könnyűvé tegye mindenki számára, hogy bűnben éljen… A keresztény szellem gyorsan fog hanyatlani, kioltva a hit értékes lángját, amíg eléri azt a pontot, amelynél az erkölcsök csaknem teljes és általános megromlása következik majd be.”
„Azokban a boldogtalan időkben féktelen fényűzés terjed el, mely rabságba ejt számtalan könnyelmű lelket, melyek el fognak veszni. Az ártatlanságot többé már alig lehet megtalálni a gyerekekben, és szerénységet a nőknél. Az Egyház súlyos helyzetének ebben a legfontosabb pillanatában azok, akiknek beszélni kellene, hallgatni fognak.”

Olvass tovább: http://www.uzenetek.eu/blog/profeciak-a-vegidokre/


Siener van Rensburg neve megint előkerült. A történelem során jó páran próbálták már megjövendölni a világ nagy eseményeit, a nagy háborúkat, pusztításokat. Sokak vízióiba az utókor be is magyarázta, hogy a látomások beigazolódtak.
Az 1864-ben Dél-Afrikában született Siener van Rensburg látnoki képességeit már többen elismerték, mert szerintük pontosan megjövendölt számos nagy történelmi eseményt, pusztítást, vérzivatart. Vannak azonban olyan jóslatai is, melyek majd csak most fognak bekövetkezni. Egyik ilyen elmélete szerint hamarosan elérkezik a harmadik világháború.
A Nicolaasként anyakönyvezett férfi jóslatai miatt kapta meg a Siener nevet (a szó látnokot jelent). Sok dolgot jövendölt meg a rajongói szerint, melyek később valóban megtörténtek. Jóval a kitörése előtt leírta, hogy kitör majd az első világháború. Ő mondta ki, hogy eljön a spanyolnátha, amely rengeteg ember halált okozza. Az ő látomásai között szerepelt a kommunizmus kialakulása is. Előre látta a második világháborút, Németország kettészakadását, az AIDS megjelenését, foglalkozott a homoszexualitással is. De már akkor leírta a csernobili atombalesetet, az Öböl-háborút és Diana hercegnő halálát is.
A jövőnkre vonatkozó látomásai között szerepel a muzulmán vallás európai megjelenése, vagy a bevándorlók miatt kialakuló lázadás az Európai Parlamentben. Jóslata szerint eljön a harmadik világháború is egy tavaszon, melyben az Egyesült Államok, Anglia, Németország és Oroszország vesz részt és sok emberáldozatot követel majd. Szerinte egy sokk-hullámot fognak használni fegyverként. A harcokban végül Németország tesz rendet, Oroszországot legyőzik, de a kelet-európai országok újra orosz fennhatóság alá kerülnek. Az angol uralom visszaszorul, míg Kína hatalmas gazdasági erőre tesz szert. Amerika befolyása és ereje jelentősen csökken.
A jövőben az atombombát is bevetik egy Izrael és Szíria közötti konfliktusban.
A régi jóslatok, utalások mai értelmezése mindig komoly vitát okoz. A leírtakat érdemes kellő óvatossággal kezelni. Az elmúlt évtizedekben is jó pár alkalommal voltak "tutira" megjósolt világvégék, bolygóütközések, naprobbanások, és válogatott pusztítások, melyek szerencsére mégsem következtek be. Nyilván az utókor majd azokra is talál magyarázatot, hogy hogyan kellett volna értelmezni a látnokok leírásait.
nagykep?cikkid=163325&kep=apokalipszis-lead

EGY ALFÖLDI TÁLTOS JÓSLATAI

Egy makói ember mesélt egy néhai táltosról, a “Teknyőkaparóról”, akiről ő nem tudta megmondani, legenda volt-e csupán, vagy valóban élt, de az ottani öregek tudni vélik, hogy a 18.–19. században élt, Makón.

Annyi bizonyos, hogy már a 19. század vége felé néprajzkutatások említik a nevét és vízióit, amelyek kezdenek vészjóslóan valósak lenni most, a mában. 

A néhai látó megjósolta például a repülőgépek, a gépkocsik, illetve a telefon feltalálását és elterjedését, s ugyancsak előre elregélte a nők liberális agymosás révén megvalósuló elerkölcstelenedését, valamint a három nagy háborút, mely után bekövetkezik az utolsó ítélet.

A Teknyőkaparó állítólagos első jóslata az 1821-ben Makón pusztító árvizet vizionálta, amikor azt mondta: **“Olyan nagy árvíz gyün ránk, hogy a Száraz utcán Barna halász harcsát halász.” **A Wikipedia ezt írja az 1821-es makói árvízről:Az 1821-es makói árvíz a megáradt Maros kilépése volt a medréből Makón és környékén. 1821-ben minden idők legnagyobb árvize zúdult Makóra és a környező településekre. 1821. július 2-án a folyó elöntötte Apátfalvát és Csanádot. A lakóházak egyharmada megrongálódott vagy összedőlt; a sópajtákban elolvadt 10 600 mázsa só, ami meghaladta a makói sóház körzetéhez tartozó terület fél évi sószükségletét. 1821-es árvíz hatására 4-5 millió szőlőtövet vágtak ki. Helyüket veteményeskertek vették át, amelyekben nagyarányú hagymatermesztés indult meg.A 18.-19. században még elképzelni sem lehetett azt a fajta technikai fejlődést, ami a jelenkorra jellemző, mégis a Teknyőkaparó a mai, modern korral kapcsolatosan az alábbiakat mondotta:**

"Kései utódaink majd meglátják a vasmadarakat repülni, mög lőcstelen kocsik szaladgálnak. A vasmadarak meg is tojnak, és akkor robban, összedűlnek a házak.A kocsik az országúton úgy közleködnek, hogy egymást tapossák.Össze lösz még úgy fűzve a világ dróttal, hogy na.Minden utcasarkon kocsma lösz, minden sarkon bót lösz, minden utcasarkon kupleráj lösz."**Szerintem ezeket a sorokat mindenki érti. A nyelvezet pedig zseniális, azt kell mondjam, Makó környékén még abszolút ezt a fajta “öző” tájszólást hallani – Szegeden, ahol élek, ez már igencsak ritkán fordul elő. Nem feltétlenül volt oda a makói táltos attól a családmodelltől sem, ami szintén manapság jellemzi társadalmunkat, mert így fogalmazott: **

"Nem lehet mögismerni a férfit a nőtül. Szemérmetlenködnek, nem ismernek szégyönt a nők.Tele vót a vadrépának a virágja olyan bordóval. Aszonta, ahogy az majd fogy ki, a nép úgy fajtalanul el. Úgy lösz majd, hogy hát az úton is, mint a kakas a tyúkot.Él három hétig a férjével, és már odébbáll. A gyerek ott a nyakba. Az ártatlan sikoltozik: ki az anyja, ki az apja?!"**Aztán ahogy a néprajzkutató feljegyzéseit tovább nézzük, egyre durvább víziók következnek. Háborúkról, apokalipszisről:**

"Vége lösz a bujdosó betyárok világának, osztán majd az úri betyárok gyünnek, azok aztán felménnek lakni az emeletre.Három napig sötétség lösz, semmiféle fény nem ég, csak a szentölt gyertya.Ezret élünk, ezret nem, kétezerbe el fog veszni a világ.Gyünnek a vörösök, utána gyünnek a sürgük, akkó lösz olyan nagy háború, hogy a szürke ló a szügyivel taszítja a vért. (A sárgák 'sürgük' ázsiai hatást sejtet.)A fekete sereg keletrű fog elindúni, és egészen nyugatig mögy körösztül a világon.Nem fegyverrel fognak háborúzni, hanem skatulyából szórják le az átkot a népre, és sebösek lösznek. Még a hetedízigleni ivadék is el fogja örökölni az átkot. (Biológiai hadviselés, atomfegyverek vagy chemtrail?)Annyi magyar marad meg, hogy egy diófa alatt elfér.

A tizennégyes háború semmi, a másik háború semmi, a harmadik háború lesz a valami. Lesz olyan háború, hogy a szürke ló a szügyivel taszítja a vért a Rákos mezejin. Annyi nép marad mög, hogy egy fa alatt elfér. De mikor a napkeleti bölcsek gyünnek, avval nem bír senki."**Hát, nem túl rózsás a jövőnk ezek szerint!...(Akinek esetleg van még infója erről a titokzatos makói táltosról, szívesen vennénk, ha megosztaná velünk! - Ancient Hungary szerkesztői)

Nostradamus jóslata Magyarországról
„A más
odik ezredév után
Pannónia váratlan erőre kap,
királyok gyűlése lesz Budán,
de császáruk magyar marad.
Kelet s nyugat központja lesz,
egy évszázadra legyőzhetetlen,
szembeszállni velük nem érdemes:
uralkodik a LÉLEK és a SZELLEM.”
„Jön új nemzedék, mely erős lesz
és nem szégyenli többé, hogy magyar,
a vének nemzedéke önmagán erőt vesz,
s nemcsak önmagának túr és kapar.
Erkölcsében megújul majd az ország,
s végre büszke lesz minden fia
mert ámulatba ejti egész Európát
ezerszáz évnek elteltével Pannónia.”
KépA nyirkai jóslat
 A nyirkai jóslat Hét rábaközi táltos, bácsa, tudó ember megidézte a 40-es évek végén Lápkumánja táltos szellemét, hogy miképpen alakul a jövő. 
Döbbenetes módon elővetítették a világ, s hazánk történéseit, s ráismerünk azokra a vezetőkre, akik idáig vitték az országot. Rákositól láttak előre mindenkit, jeleztek kínt, keservet, de a mostanra vonatkoztatva a sok-sok nehézség, vész és probléma után felvillantották az ígéretesnek tűnő jövőt. 
A Duna két partján vérben úszik a hulló lomb, És ösvények tapostatnak a hanyatló nap palástján. Nevet kiáltanak. A nevén szólított Öreg tétovázik, De vállalja sorsát. Ifjak ragadnak fegyvert, nők és férfiak egyaránt. 

Közel a győzelem Ekkor megelevenednek az árnyékok. Az igaz harcosnak kedvét szegik Az ügyet nyugattól-keletig elárulják. Szerencsés, ki időben kereket oldhat. Nagy az érvágás! A győzők eltanácsolják a kopasz zsarnokot, És a Vasmacskák Városának fattyát teszik meg helytartónak. 
Ő megöleti a Tétovázó Öreget. Az ifjúságon bosszút áll. Sokáig uralkodik, és rontja a nemzetet. Jutalmazzák az elvtelenséget, mindent pénzben mérnek. A lakás, a ház csak lakhely, nem otthon. A gyerek nyűg. 
A víg mosoly torz vigyorra változik. Itthon a földművest már megtörték. Még nevén a föld, de cseléd sajátjában. Lazul a lánc, rozsdásodik a bilincs A Nagykövet cselt vet, összeesküvést sző. Korábbi ellenfelek összefognak, rést vágnak a kerítésen. Meglazítják a medvebocs láncát, A kétfarkú oroszlán ketrecének láncát is. Nem hálásak. A vörös tüzet okádó sárkány ebbe belebetegszik. Harsona jelzi a szabadság kezdetét. 
A szürke marhát napos legelőre engedik. A csorda megszédül a szabadságtól. A barmok egymást öklelik A nép elkergeti a kapuk nyitogatóit A Jóindulatú Beteg kerül az élre. Mások intézkednek. A földművestől elveszik örökét, és dobra verik A senkiháziak vérszemet kapnak. Bitangok tékozolják a fényt. 
Gyülekeznek a dögmadarak. A nagy tengert átrepüli a Napból szálló, galambnak álcázott karvaly. Megérkezik a Kánya is- osztozkodni.
Megint terelgetik a népet. Hiteket erőltetnek. Szaporodnak a pénzért fennhangon imádkozók. Boldogasszonyunkat elfeledik, buta lúddá tekerítik Jaj pedig, ha Istenünk 
Asszonyi-fele elfordul tőlünk, vagy mink őtőle! 
A galambnak álcázott Karvaly, és a Kánya, Égig érő fára segítik a Kiskanászt. Szívében király, álmaiban császár. Szépen szól rondán cselekszik. Zsákja feneketlen. Letaszítják- újra mászik! A döglött sárkány kutyái új gazdát találnak! Az íjfeszítő sarja lukas hajóra száll. Az ő ingével-gatyájával tömítik a rést. Messze jutnak a parttól, már nem tud kiszállni A döglött sárkány kutyáit a Koronázatlan Cár veszi pórázra. Paprikajancsiból csinál vezért A nemzet tűri. Nem látja meg rajta a rángató madzagokat. A csellel hatalomra segített Paprikajancsi pofátlanul önkényeskedik. Buzerálja a népet. Nyegle és buta. A kiskanász malmára hajtja a vizet Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket. 
Nemes lovag- ősök fehér liliomán tipródik a nemzet.
 A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos. A különb nem viszi sokra, mert irigylik. Ki- ki rántja lefelé a másikat- az országot együtt. Lenézett népek mögött kullog a magyar! A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld! A rátarti úr napszámért kunyerál. Már mindent elkótyavetyéltek. Csak alantas szolgálatok maradnak, égbekiáltó árulások. Lesznek, kik alattomos ellenséggel fújnak egy követ.
 Bevezetik a hét tevét, hogy innen köpködhessen lángot, a bikát nyergelő asszonyra Ebből viszály támad benn is, kinn is.
 A Kost Áldozó két fia tovább marakodik A tevék magyar hajcsárai manó bőrét húzzák Krisztus képére, Hogy megtévesszék a népet, és arannyá válthassák a félhold csillogását. Ők a kost áldozó, tevét nyergelő fiát segítik, más magyarok meg a másikat. 
Kettészakad a nemzet, lángra lobban az ország. A lángot vér oltja. 
Magyar magyart gyilkol, de a bika hátáról is ide lőnek a hét teve miatt. 
A nép fele elpusztul.  
A szomszédok megmozdulnak, de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is. 
A megszeppent maradék Ukkó-t híjja, a Boldogasszony-t. 
A haragosok megbocsátanak egymásnak, az irigy örül más szerencséjének A rátarti nem rázza a rongyot, a közönyös siet segíteni. 
Ekkor a Magyarok Istene őrül állítja a zenélő sivatagok tigrisét, 
És becsületes alkuval visszakerül, ami visszajár. Új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé YOTENGRIT, az Ős-Tengerek Istene nevében. 
A Jó Szomszédság Törvénye győzedelmeskedik.  

A táltosok közös gondolattal kérdezték: "Így van ez megírva - nem lehetne-e másképp?"
A Szellem erre azt felelte: "Minden jövendölés okumálás, a múltat meg jelent összekötő vonás folytatásán, a jövő felé. Megírva semmi nincsen, mert minden megváltoztatható - ha nem fordultok el Istenetektől és megszívlelitek az ősök intelmeit."A táltosok megköszönték Lapkumánja táltos szellemének a jövendölést meg útbaigazítást. Ő távozott, a táltos asszony szelleme pedig visszatért testébe. Inni kért. Sokat ivott, és mély álomba merült azon nyomban. A többiek betakarták és strázsáltak hajnal hasadtáig. Akkor lemosták róla a maszlagot.A férfi táltosok térdet, fejet hajtottak előtte, asszony táltos-társa pedig fejére tette kezét és rámondta az igaz nő-barátok áldását: "BOLDOGASSZONY oltalmazzon fehérben, zöldben, feketében!" Ezek után ki-ki haza mené és tette a dolgát.Hol és mikor történt ez? A hely leírása pontos. A Rókadombon, a Hanságban tényleg volt egy ó-kút. Tégláit a szocializmus éveiben elhordták és beomlott. Az "égés" említése arra enged következtetni, hogy 1946 után zajlott ez az esemény. Akkor égett ki a Rókadomb mögött a tőzegréteg. " 





2017. december 6., szerda

2017. szeptember 15., péntek

2017. július 17., hétfő

2017. április 16., vasárnap

Húsvét , Easter

Kedves olvasóim !
Meghittség, boldogság, áldás és béke, 
legyen a családod örökös vendége. 
Boldog húsvéti ünnepeket kívánok!

2017. április 8., szombat

Listen to music on the radio, Hallgass zenét a rádióban



Spin the globe and listen to radio stations from across the world - The ...

www.theverge.com/.../radio-garden-studio-moniker-netherlands-instit...



Hát ilyet még nem pipáltam..... Kattintsatok a pöttyökre, és - bocsánat a kifejezésért, - de lehidaltok Ti is......

Is such a thing even did not tick ..... Click the sprinkles, and - pardon the expression - but you also

2017. február 28., kedd

A szólásainkban rejlő tudás


Gábor Kati fényképe.

http://emf-kryon.blogspot.hu/…/a-szolasainkban-rejlo-tudas.…

A magyar nyelv lefektette szólásaiban, meséiben, népművészetében, nyelvében az univerzális tudást, és ezek, mint üzenetek szólnak hozzánk!

Rengeteg tudás van e lapban, érdemes olvasgatni, 
szeretettel ajánlom

2017. február 22., szerda

A Székely himnusz versét .......


MINDEN IGAZ MAGYARNAK és TESTVÉREMNEK!!

SZÉKELY HIMNUSZ

A Székely himnusz 1921-ben született, szövegét Csanády György, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte. A szerzők szándéka nem az volt, hogy valódi himnuszt alkossanak a székely népnek, és művük később sem vált hivatalos himnusszá. Az évtizedeken keresztül tiltott hazafias dal azonban hatalmas népszerűségre tett szert Erdélyben és Magyarországon, és a tömegrendezvényeken gyakran éneklik együtt a magyar Himnusszal és a Szózattal.

Csanády György életrehívója és 25 évig vezetője volt az 1920-ban – az ország szétszakadásának nyomasztó élménye közepette – létrehozott Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (SZEFHE) nevű önsegélyező és kulturális szervezetnek.
Krémer Etelka fényképe.
A Székely himnusz versét saját beszámolója szerint 1921-ben írta, a SZEFHE májusi nagyáldozat névre keresztelt évenkénti ünnepélyes találkozója alkalmából. A vers címe nem tartalmazta a himnusz szót, a májusi nagyáldozatban egyszerűen csak kantátának nevezték. Zenéjét lánykarra komponálta Mihalik Kálmán és először 1922. május 22-én adták elő az Aquincumban rendezett találkozón, a zeneszerző jelenlétében.

Az ének Erdélyben az Észak-Erdély magyar visszafoglalása és újbóli elvesztése közt eltelt néhány év kivételével egészen a kommunista rendszer bukásáig tiltott dal volt, büntették is az éneklését, de szűk körben, titokban mégis énekelték, az elnyomás elleni tiltakozásként.

Magyarországon 1941 és 1944 között az iskolákban kötelezővé tették a tanulását, de Kríza Ildikó tanulmánya szerint a nehéz dallam miatt ekkor még nem vált általánosan népszerűvé, ahogy a visszafoglalt Észak-Erdélyben sem. A cserkésztalálkozókon azonban már a két világháború közti korszakban is rendszeresen énekelték, és elterjedését az erdélyi származású értelmiségiek, illetve a hozzájuk közel álló szervezetek is segítették. Másrészt az ellenállásra fogékony körökben még vonzóbbá tette a dalt. Az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt magyarok közt általánosan ismert volt, kultuszát ők is ápolták.

Az ének népszerűségét az is mutatja, hogy a huszadik század második felében folklorizálódott, több szövegváltozata alakult ki, bár ezek közt nem voltak nagyon jelentősek az eltérések. A nyolcadik sor "Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!" változata – ami ma a leggyakrabban énekelt változat – Kríza Ildikó szerint az amerikai magyarok közt terjedt el az 1970-es években. (Csanády György eredeti szövege: "Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!") Ám Kriza fölvetése abban a tekintetben nem állja meg a helyét, hogy ez az 1970-es években, a nyugati magyar emigrációban keletkezett változat, hisz több korabeli kotta, ill. hangfelvétel bizonyítja, hogy már a a keletkezését követően ezzel a szöveggel élt a nyolcadik sor.

Csanády György Székelyudvarhelyen született 1895. február 23-án, és az itteni Református Kollégiumban érettségizett 1913-ban. A budapesti Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet, de nem a szakmájából, hanem az irodalomból élt. Az I. világháborúban katonaként megsebesült. Magyarország-ra költözött, és 1920-21-ben ötödmagával megalakítja a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületét. Budapesten, 1952. május 3-án halt meg. A Farkasréti Temetőben temették el, de később - végakarata szerint - hamvait Székelyudvarhelyen, a Református Belvárosi Temetőben, a családi sírban helyezték el.

Mihalik Kálmán Oravicabányán született 1896. február 21-én. Kolozsváron a piarista gimnáziumban, majd az unitárius főgimnáziumban tanult, itt érettségizett 1915-ben. Mivel katolikus volt, vallásórára a kegyesrendiek által vezetett főgimnáziumba járt. A kolozsvári egyetem orvosi karára iratkozott be. A háborúban ő is fronton teljesített szolgálatot. A háború után tanulmányait Szegeden folytatta, majd az itteni egyetemen lett tanársegéd. 1922. szeptember 6-án, 26 éves korában, tífuszban halt meg, Szegeden; sírja a Belvárosi Temetőben van.

A régi Székely himnusz

Az Este a székelyeknél lassú dallama nem székely népdal, aminek oly sokan tartják, hanem zeneszerzői lelemény. Bartók 1907-ben fedezte fel a Csíki- és a Gyergyói-medencében a magyar népdal régi stílusát, amelyre legelsőbben a négysorosság, az ereszkedő dallamszerkezet és a félhang nélküli ötfokúság jellemző. Ezeket a jellegzetességeket teremtette újra a páratlan népszerűségű zongoraminiatűr lassú szakaszában, amelynél jellemzőbb és megindítóbb zenei képet senki sem festett a Székelyföldről. Egyedülálló zenei jelképe ez a dallam a székelység hagyományőrző erejének és annak a szellemi örökségnek, amelyet Bartók tett az összmagyarság közkincsévé. Érthető, hogy egyes műveltebb székelyek szeretnék, ha ez a zeneszerzői telitalálat (az évtizedek során hozzátársult Mária-ének szöveggel) székely himnusszá válnék, s akként kiszorítaná szerepéből a "Ki tudja, merré...-t. Nem kisebb tekintély, mint a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum tudós igazgatója, Kónya Ádám is szorgalmazta ezt. Hiába. Írását a többség nevében felhördülő ellenlábasok diverzióként bélyegezték meg !!
Ó, én édes, jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben lágy kenyerem.
Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély népét!
Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll.
Hazamegyünk, megáld majd a
Csíksomlyói Szűz Mária.

2017. február 2., csütörtök

Magyarul: oláh, román származása és vándorlása ! Illik tudni mert magyar vagyok









ez az irás 2012-böl származik, de talán lesz akinek mégis az újdonság erejével hat.
From: MVSZ Sajtószolgálat <sajtoszolgalat@mvsz.hu>
Date: 2012/2/5
Subject: Régi rómaiak, olaszok, oláhok
To: MVSZ Sajtószolgálat <sajtoszolgalat@mvsz.hu>



Honnan kerültek hát a Balkán hegységére és Erdély hegyeire az oláhok? Világos, hogy Olaszországból, de nem a rómaiak idejében, hanem a Középkorban éspedig az Otranto tengerszoroson át. Miért?
Régóta talány, hogy miért hasonlít jobban a román nyelv a dél-olaszországi, calabriai olasz nyelvjáráshoz, mint az észak-olaszországihoz, például lombardiaihoz, vagy a latinhoz, ha igaz, hogy a román nyelv délről észak felé, Itáliából érkezett Havasalföldre és Erdélybe?
Képtalálat a következőre: „oláh román cigány képek”

Az „olasz csizma” sarkában Calabria-ban járt, románul tudó turistáknak bizonyára feltűnt, hogy mennyire más, a mai románnal szinte azonos az ottani olasz nyelvjárás. „Io sono” (ejtsd: ió szóno) mondja az olasz, ha azt akarja kifejezni: „vagyok”. „Eu suntu” (ejtsd: jeu szuntu) mondja a calabriai, míg románul ugyanaz így hangzik: „eu sunt” (ejtsd: jeu szunt). „Che fai?” (ejtsd: ke fáj) kérdi az olasz, ha azt tudakolja „mit csinálsz?”. „Ce faci?” (ejtsd: cse fácsi) – így a calabriai, és „ce faci?” (ejtsd: cse fács) így a román. Hasonlóképpen talány marad az is, hogy miért tanulják meg napok alatt egymás nyelvét románok és albánok?
Képtalálat a következőre: „oláh román cigány képek”
Ki más adhatta meg minderre a hihető választ, mint Magyar Adorján, nemzetünk e méltatlanul elfelejtett óriása, a tőle megszokott hatalmas tudással és zseniális meglátásokkal? Eszmefuttatása nem csak a dákó-román kontinuitás elméletét teszi helyre, de választ ad arra a kérdésre is, hogy miként, és mikor kerültek a mai románok ősei a Balkán déli részeire, az Ohrid-tó, illetve Koszovó (Rigómező) környékére, ahonnan a Havasalföldre és Erdélybe vezető útjuk már ismert.
Magyar Adorján:
A régi rómaiakról... (oláhokról)

Nem szeretek rombolni, de hibákra figyelmeztetni néha talán mégis jó és hasznos. Fiatal koromban évekig éltem Rómában és Firenzében, ahol az alábbiak nagy részét olvastam, hallottam, tanultam. Akkoriban ott még senkinek sem jutott eszébe ilyesmiket meghamisítania. Mindenekelőtt azonban ezt kell megemlítenem: A rómaiak elfoglalták ugyan Erdélyt is, de ez inkább katonai megszállás volt és nem is tartott sokáig. Uralkodtak ugyan a dákok fölött, amiért régebben sokat lett emlegetve a „dákó-románság". De mivel ismeretes, hogy megszálló katonaság mit csinál a nőkkel, ezért, mint nem dicső valamiről, a dákó-románságról ma inkább hallgatni szokás.
A régi magyarok még igen jól tudták, hogy az oláhok, olasz (de nem római) származásúak és ezért nevezték őket az egyező olá (oláh) és olasz néven. Amely szó tulajdonképpeni jelentése juhász, juhos volt, mivel az oláhok juhokat nagyban tenyésztő nomádok voltak, akik nomádságra azért kényszerültek, mert enélkül több ezernyi juhból álló nyájaiknak nem lehetett volna elegendő legelőjük.
Képtalálat a következőre: „oláh juhász paraszt képek”
E szavak: ó, jó, jú valamint olá, jolá is, egyszerűen juh jelentésűek is voltak, de jelentettek ezenkívül vagyont is. Kelet-Afrikában él a vagy kétmilliónyi galla (saját nevén ormo) nevű kámita (nem szerecsen, nem néger), tehát velük rokon eredetű nép, amelynek nyelve tisztán ragozó, mint a magyar, szóanyagában pedig a magyarhoz a töröknél közelebb álló. Fajilag ottaniakkal keveredett ugyan, de nyelve meglehetősen megmaradt. Valamikor, talán még az újabb kőkorban kerültek oda. E nyelv szótára s nyelvtana nekem megvan. Néhány példa: dibbe = dob, ani = én, bilacsa = pille, csukalu = csukni, varantó = varázslat, szokitu = szökevény, csobu = csöpög, gorade = kard, makarra = makacs, guma = gyümölcs.Képtalálat a következőre: „oláh juhász paraszt képek”
Nos, e nyelvben is betű szerint ola = juh még ma is. Világos tehát, hogy valamikor az olasz név juhász avagy juhos jelentésűnek kellett lennie.
Olaszországban pedig ma is megvannak a tratturi - k = utak, járások, járatok, amelyeken élnek ma is a nomád juhászok, akik több ezernyi állatból álló nyájukkal is minden nyáron a Közép-olaszországi Abruzzo hegységbe vándorolnak, de minden télire elvonulnak a Calabria hegységbe. Ezen tratturik néhol csak fél kilométer szélesek, de néhol egész kilométernyiek is és rajtuk mindenütt fű, legelő van. Egész hosszukon területük ma is államilag védett, rajtuk sehol semmit építeni vagy művelni nem szabad, mert e nomádok nagy hús-, gyapjú- és tejtermék termelése az ország gazdaságában igen fontos szerepű.
Juhtenyésztő nomádok tehát Olaszországban még ma is vannak. De ismeretes, hogy ugyanilyenek vannak sokan mindenfelé a Balkán hegységeiben is. Viszont ilyesmi éppen csak a magyarságnál nem létezett soha. Voltak és vannak nekünk is juhászaink és ezeknek juhnyájaik, de sohasem olyan nagyok, mint a nomádoknak, akik hiszen ezekből élnek, de a miénk sohasem járhattak, legeltethettek másutt, mint saját városuk határában, nem a máséban, télire pedig az állatok a zárt hodályokban voltak, ahol szénával, avagy ahol volt, szárított lombbal etették az állatokat.
Olaszország már a Középkorban is sűrűn lakott volt és mindenfelé voltak hatalmas és hatalmasabb földesurak, meg várurak, akik kisebb-nagyobb zsoldos szolgahadat is tartottak, amelyekkel egymás közt is háborúskodtak. Ezeket partigiani (ejtsd=partidzsáni, tájszólással pártizáni) néven nevezték. Elég volt tehát ilyen haddal a tratturi utat valahol elzárni, hogy a juhászoktól a továbbmenésért ennyi vagy annyi juhot, avagy sajtot adó vagy vámként követelhessenek. Idővel az ilyen fizetéskövetelések mindig súlyosabbak lettek.
Mindezzel ellentétben a Balkán hegységei akkoriban vagy lakatlanok, avagy csak igen gyéren lakottak voltak, ahol sem tratturik nem léteztek, sem senki a hegyekben járó juhászokat nem adóztatta, vámolta. Ezért menekültek tehát a Középkor juhászai az Otranto szoroson át a Balkánra, valamint ez fejti meg azt is, hogy a mai oláh nyelv miért hasonlít inkább a közép és dél-olasz tájszólásokra, mint a latinra, vagyis hogy a latinnal csak annyira rokon, amennyire a tájszólások is rokonok vele.
Leszögezhető tény tehát, hogy a mai „románok" nem a rómaiak maradványai, hanem a középkori olasz nomád juhászok leszármazottai. Aminthogy a még száz, kétszáz év előtti oláhok is kizárólag hegységi, havasi és többnyire még mindig nomád juhászok voltak, akik a hegységekben, országhatárokkal nem törődve, a följegyzések szerint, Csehországig is el-elvándoroltak.
Habár az oláhban sok az albán, szláv és magyar szó, de ezeket az irodalmi nyelvből természetesen igyekeznek kivetni s latin vagy olasz (de irodalmi olasz) szavakkal helyettesítem. Aminek eredménye azonban, hogy a nép az irodalmi nyelvet alig érti, kivéve csak legújabban, amikor az irodalmi nyelvet a gyermekek az iskolában megtanulják.
Szokás mondani, hogy hódításaik nyomán a rómaiak a műveltséget is terjesztették. Ami azonban nincsen egészen így, mert habár így a római műveltség valóban terjedt, de ez csak következmény volt, sohasem cél. A cél mindig csak a leigázottak adóztatása, s rabszolgák szerzése s az illető ország vagy föld természeti kincsei kiaknázása, vagyis Róma gazdagsága és hatalma növelése volt.
Egyébként pedig, ha a római műveltséget pontosabban szemügyre vesszük, rájövünk, hogy az csak átvétel. Átvétele a görög, az etruszk és a szikul műveltségnek; aki utóbbiak a szikulok, eredetileg a később létesült Róma helyén éltek, ahonnan mindent otthagyva a latinok elől menekültek Calabriába, majd Szicíliába, mely sziget nevét is róluk kapta. (Azelőtt: Trinákria), de utóbb itt is Róma uralma alá kerülvén, nyelvileg el lettek latinosítva.
De a római műveltséget vizsgálva megállapítható még az is, hogy ami ebben a szép, az tulajdonképpen a görög, az etruszk és a szikul, ami ellenben tulajdonképpen római, az inkább durva, de nem szép. Hogy a rómaiak minden műveltségük mellett milyen durva lelkületűek voltak, egyebeken kívül mutatja az is, hogy cirkuszaikban élvezettel nézték végig a gladiátorok többnyire halállal végződő harcait, valamint a halálra ítéltek kiéheztetett vadállatok általi széttépését. Amely elítélteknek néha kést, baltát is adtak, hogy élet-halál küzdelmük „érdekesebb" legyen. Lehettek akkoriban is egyesek, akik üyesmi nézésétől iszonyodva a cirkuszba el sem mentek, de mi ez a nézők ezreihez képest?
Manapság ilyen „előadások" elképzelhetetlenek, mert közfelháborodást okoznának, de lehetetlenek is volnának, mivel ezt a hatóság már előre megtiltaná.
Képtalálat a következőre: „oláh román cigány képek”
De vegyük még szemügyre Róma alapításának mondáját is, úgy ahogyan ezt a rómaiak maguk hagyták reánk. Ez természetesen csak mese, monda, nem valóság, de jellegzetes. Romulusz várost akar alapítani s a leendő várost körülvevő falat botjával a földbe karcolt vonallal jelezte. De testvére, Rémusz ezt csak úgy nevetségből átugrotta. Ezen Romulusz annyira felbőszült, hogy Rémuszt agyonütötte. Róma alapítója tehát testvérgyilkos volt. Amely gyilkosság méghozzá nevetséges kicsiség miatt történt.
A város tehát meglőn alapítva, de hogy belé lakókat is szerezzen, Romulusz Asilum-ot alapított (menhely, menedékhely), ahová bárkit befogadott. Akik természetesen főképp csavargók voltak, akik, hogy valamely tettük miatti büntetésüket elkerülhessék, törzsüktől, nemzetségüktől megszöktek. Ezek azonban mind férfiak voltak. Márpedig városnak nőkre is szüksége volt. Ezért Romulusz egy ünnepségre a szomszéd szabinokat is meghívta, akik gyanutlanul, fegyvertelenül és családostul meg is jelentek. Ámde az ünnepség folyamán Romulusz és emberei adott jelre a szabinokat megtámadták, leányaikat elrabolták, aki férfi pedig ellenállást kísérelt meg, leütötték. A többi szabinok elmenekültek. Ilyesmi azon időkben a legszörnyűbb tett volt, mert a vendégjog általános szokás - törvény volt. A vendéglátó saját vendégét meg nem támadhatta, ki nem foszthatta, sőt vendégét ennek esetleges ellensége ellen megvédeni is köteles volt. Ezért a szabinok megtorló bosszút forraltak. Egész évig fegyverkeztek és készültek a megtorlásra. Csakhogy amikor a csatára került volna sor , akkor Romulusz és emberei a nőket és ezek karjain az időközben már megszületett csecsemőikkel előrebocsátották. A szabinoknak pedig nem volt szívük ennek ellenére is a saját leányaikat és ezek csecsemőit félrelökdösve mégis ellenükre csapni. Úgyhogy a dolog vége békekötés lett. Vagyis Rómát mindjárt keletkezése után, nők, csecsemők mentették meg.
Képtalálat a következőre: „oláh román cigány képek”Megjegyezhető, hogy magukat a cigányok is rom néven nevezik.
Népünk vélekedését illetőleg pedig elég az oláhkodás avagy könnyebb kiejtés szerinti ólálkodás szavunkat fölhoznunk. Jelentése: lappangva valakire leskelődni, hogy alkalmas pillanatban meg lehessen támadni. Vagy valamely tárgyra vagy háziállatra, szintén lappangva lesni, hogy egy őrizetlen pillanatban ellopható legyen.
Forrás:
A Nap Fiai, Argentína, 1978. 11-12. szám
http://www.szekelypajzs.org/…/173-a-regi-romaiakrol-olahokr…
Térkép: Wikipédia
MVSZ Sajtószolgálat

2017. január 21., szombat

Csak ennyi..?? NEM....!!!

Olvass hogy képben legyél!!!!

https://www.google.hu/search?q=http%3A%2F%2Fidokjelei.hu%2Fhirek%2F&ie=utf-8&oe=utf-8&client=firefox-b&gfe_rd=cr&ei=k12DWMXzM6qo8we846fAAw

Másold a keresőbe;
http://idokjelei.hu/hirek/

2017. január 13., péntek

Szívbe írott Erkölcsi Törvények







A Szkíta örökség egy mára elhomályosulni látszó emléke a hát-társ, ami a közeli múltig a magyar komaságban hagyományozódott tovább. A koma nem egyszerű barát, főleg nem cimbora.

A hát-társ olyan ember, akinek nem csak hogy hátat lehet fordítani, de feltétel nélküli bizalommal rá lehet bízni akár az életünket is mert tudja, fordítva is így van.
Hátukat egymásnak támasztva visszavernek minden támadást. Egyedül gyengék, de együtt a legveszedelmesebb megpróbáltatásokat is kiállják.
A háttárs nem addig társ, amíg egyik vagy másik meg nem gondolja, hanem élethosszig kitartó kapcsolat. Vérségi kötelék nélküli testvér(i)ség. Rokoni kapcsolat nélküli legerősebb kötés két ember, férfi, harcos között. Csatában és az élet viszontagságaiban is bizton lehet számítani a háttársra.



Justinus írásaira támaszkodva Bonfini, Hunyadi Mátyás király humanista történetírója a következőket írta a szkítákról: “A szkíták nemzete harcedzett, megfékezhetetlen, nem ismeri a fösvénységet, a nagyravágyást, a legyőzöttektől semmit sem követelt a dicsőségen kívül. Tejjel és mézzel éltek.  Az igazság náluk nem törvényekkel volt elfogadva, hanem jellemükbe volt oltva. Nem volt nagyobb gonosztett náluk a lopásnál. Ezüst-arany után – erkölcsüknél fogva – nem futottak. Egyébként igen mértékletesek és önmegtartoztatók és természettől fogva becsületesek voltak.”

Werbőczy István, a Hármas Könyv (Tripartitum) szerzője is úgy vélekedett, hogy a magyarság nem Róma jóvoltából lett keresztény, (szkíta-keresztény) hanem közvetlenül Istentől, azaz Jézustól. Az írásban rögzített törvényre (Toráh) olyan népnek van szüksége, mely nagy hajlandóságot mutat e törvények áthágására, ezért mindig újra és újra törvényfelolvasásokkal emlékezetébe kell idézni az írott törvényben foglaltakat, hogy le ne térjen az e törvények által kijelölt útról. A szkíták esetében a szívbe “írott”, a szívben hordozott erkölcsi törvények egy olyan eredendően belülről jövő, pozitív morális beállítottságot jelenítenek meg, melyek összessége csak az isteni őskinyilatkoztatás első kézből történt megkapásából, birtoklásából táplálkozhat, s melynek betartása az adott néplélek magátólértetődő sajátja, alapvető magatartásmodellje volt.  


Krémer Etelka fényképe.A Megváltó ezzel a szkíta lekiség hagyományainak továbbvivőjeként, betetőzőjeként nyilvánította ki magát, s ez egész tanításán vörös fonálként végighúzódik. Ez nem jelent egyébként kevesebbet, minthogy az Isteni Ige tartalmaiban visszhangzik az a szellemiség, mely a szkíta népek élő vallási életében az Isteni Őskinyilatkoztatásból táplálkozva ősidők óta megnyilatkozott és különösen a magyarság történelme folyamán oly gyakran a történések fő mozgatórugójává vált. Nem lehet a véletlen műve, hogy a zsidó származású egyházatya, Epiphanius Jézus tanítását „jézusi szkítizmusnak” nevezi.


Szkíták/Hunok közé tartozik az a rájuk jellemző vonás, hogy nem rendelkeztek a zsidóságra jellemzően írásban rögzített, szigorú törvényekkel, ezt elemi szabadságszeretetük sem tűrte volna, mert a szkíták az igazságot nem törvénykönyvből ismerték, hanem a természet oltotta beléjük, azaz a szívükben hordják az alapvető erkölcsi törvényeket, melyeket többségük szigorúan be is tart. Ha egy népnek a szívébe van írva az igazság, akkor az annak az igazsága, aki azt oda beírta, s nem emberi okoskodás terméke!

 Lássuk csak, ezt Jézus hogyan fogalmazza meg: „Eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván. Lélek az Isten: akik imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn. 4./23-25.)   


Ezzel minden valószínűség szerint az a XVII. századi orosz zsidó rabbi, Rabbi Isaac ben Abraham Tróki is tisztában volt, aki bennünket még e kései korban is Jézus népeként azonosított, és így fogalmazott rólunk: „A magyarok a Názáreti Jézus vallásának egyetlen követői.”

A szkíta népek alaptermészete és jellemvonásai dióhéjban: 

BÁTORSÁG - EGYENESSÉG - ÖNFELÁLDOZÁS - NYÍLTSÁG - JÓZAN SZERETET - AZ ADOTT SZÓ BETARTÁSA ÉS TISZTELETE - AZ ÁRMÁNYKODÁS, A KUFÁRSZELLEM ÉS A HÍZELGÉS MEGVETÉSE



Ez az aranyból készített szkíta királysírban talált kisplasztika két férfit ábrázol, akik egymással vérszerződés útján örök szövetséget kötnek. Sokatmondó az ötlet, ahogy a két fej profilja egyetlen szembenéző arccá olvad össze.

S hogy élő példával tegyem szemléletessé az elmondottakat, elmesélek egy valóban megtörtént esetet, két szkíta férfi, Dandamis és Amizok történetét:  

„Elmondom Dandamis és Amizok történetét, de előbb esküt teszek a mi szokásaink szerint: Esküszöm a szélre és a kardra, hogy semmi hazugságot nem mondok a szkíta barátokról.  . ... Ha  a szélre és a kardra esküszünk, azt annyiban tesszük, amennyiben a szél (a levegő) az élet oka, a kard pedig halált eszközöl.” (Tehát életre és halálra esküdtek. LP)

„... Tehát negyedik napja volt Dandamis és Amizok barátságának. Ekkor ellenség tört a szkíták vidékére, s mivel azoknak a támadásról sejtelmük sem volt, mindnyájukat megfutamította vagy elfogta az ellenség, kivéve azokat, akik gyorsan a folyó túlpartjára úsztak. Akkor ugyanis a Tanais” (Don; LP) „folyó két partján táboroztak a szkíták. Az ellenség kirabolta sátraikat és feldúlta mindenüket. Ezért a szkíták nagyon szomorkodtak. Amizok foglyul esett. Kiáltozta barátja nevét és emlékeztette a serlegre és a vérre. Mikor Dandamis ezt hallotta, tüstént visszaúszott az ellenséghez s visszakérte barátját. Az ellenség azonban nagy váltságdíjat követelt érte. Dandamis akkor így szólt: ’Mindenemet, amim volt, elraboltátok, de ha képes vagyok szegénységemben valamit tenni, kész vagyok rá. Ha pedig akarjátok, tartsatok meg engem barátom helyett, s úgy bánjatok velem, ahogy nektek tetszik.’ Az ellenség erre szemeit kérte váltságul. Dandamis azonnal odatartotta, hogy szúrják ki. S mikor kiszúrták, átvette barátját és azzal együtt úszott vissza a folyón keresztül. Az ellenség megrémült e hősiesség láttán, mert meggondolta, hogy minő jellemű férfiak ellen kell majd a jövőben harcolnia.”

Az önfeláldozásnak ez a heroikus, a mai, velejéig egoista ember számára nevetség számba menő példája fogalmazódik meg Jézus azon igéjében is, mely így szól: „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn. 15./13.)

Lajdi Péter - részlet